Tóth Krisztina világába pillanthatott be csíkszeredai olvasóközönsége a tegnapi portrébeszélgetésen, amelyen a költőt, írót, műfordítót Pieldner Judit irodalomkritikus kérdezte. Tóth Krisztina elmondta, gyermekkorában gyakrabban járt a környéken, amikor gyergyói rokonaikat látogatták meg. Azokból az időkből főleg a hidegre emlékszik, és a kürtőskalácsra. Íróként jóval kevesebbszer volt alkalma találkozni az olvasókkal, éppen ezért várta a tegnapi találkozót, amelyen elmesélte, struktúramániás, így köteteinek jól meghatározott felépítése van. A Vonalkód 15 elbeszélésében például 15 különböző hang szólal meg egy kivételével egyes szám első személyben, és mindegyik fejezet címében szerepel a vonal szó – ami igencsak megnehezítette a fordítók munkáját, de ennek ellenére 12 nyelvre fordították le. A Pixel minden fejezete pedig egy testrész története, a Pillanatragasztóban pedig 25 történet kapott helyet, a rendszerváltás 25 éves évfordulója, illetve annak okán, hogy épp 25 éve publikál. Az író arról is beszélt, hogy diákjait is mindig arra biztatta, ne keressenek nagy sztorikat, hanem igyekezzenek nyitott szemmel járni, és megtalálják a történetet, amelyet, ha jól írnak meg, közös történetté válhat.Szöveg: Háromszéki Eszter, [caption id="attachment_18717" align="aligncenter" width="620"] Fotó: Balázs Árpád[/caption]