Értékes régészeti leletanyaggal bővült Csík történetére vonatkozó tudásunk annak az ásatásnak köszönhetően, amelyet Botár István régész vezetésével végeztek Csíksomlyón a Várdomb panzió szomszédságában. Az egy hónapon át tartó feltáró munka eredményeként bizonyítékok kerültek elő arról, hogy három népcsoport is – a gótok, a kora szlávok és az Árpád-koriak – egymás után, feltehetően az előző „lakóktól” függetlenül hozták létre településüket ugyanazon a környéken. [caption id="attachment_58303" align="aligncenter" width="1000"] Gót és szláv leletek egymás mellett. Egymást követő kultúrák Fotó: Márk Boglárka[/caption] A leletmentő, megelőző ása­tás egy skanzen építését célzó beruházást előzött meg. Pénteken volt az ásatás utolsó napja. Az egy hónap alatt a régészek két-háromezer négyzetméteres területet vizsgáltak meg azon a nyomvonalon, amelyen a skanzent építő kivitelező tavaszra utat építene – mutatta meg nekünk a területet Botár István régész. – 165 objektumot tártunk fel, amelyeknek a többsége harmadik-negyedik századi gót (germán) emlék. Ez a lelőhely azért nagyon fontos és érdekes, mert itt több korszak nyomaira bukkantunk. A tárgyak zöme negyedik századi gót lelet, de vannak itt szláv és kora, valamint késő Árpád-kori emlékek is – avatott be a különleges munka eredményeibe a régész. Kérdésünkre kifejtette, annak ellenére, hogy a korszakban élőkre vándor népekként utalunk, az itt feltárt leletanyag azt bizonyítja, hogy a gótok legalább 150 évig huzamosan ezen a vidéken éltek, valamikor Dacia római provincia bukása után és a hun betörés között. Első gót és szláv leletek Csíkban A gótok földbe süllyesztett és felszínre épített, nagy cölöpszerkezetű házakban éltek, vasolvasztással és mezőgazdálkodással is foglalkoztak, tehát egyértelműen letelepedett életmódot folytattak. Feltehetően a hun betörés idején kitört a pánik, és akkor költöztek tovább. Ezt követően évszázadokig bolyongtak a római provinciákban, amíg el nem jutottak a mai Spanyolországig. – Azt feltételezzük, hogy a gótok elköltözését követően századok múltán, valamikor a 6-7. század fordulóján érkeztek ide a szlávok, mivel kora szláv maradványokat, főként házhelyeket tártunk fel. Ezek egyébként az első feltárt szláv házhelyek az egész Csíki-medencében, összesen négyet találtunk ezen a helyszínen. Ennek az ásatásnak azért van nagy jelentősége, mert az időszámításunk utáni első évezredről – túlzás nélkül mondhatom – hiánypótló információkat szolgáltat. Azért is nagyon fontos, mert Alcsíkon és Felcsíkon elszórtan találunk egy-egy gödröt, gyűjtünk a felszínen leleteket, de ilyent, hogy egy lelőhelyen egymás mellett találjunk 3–4. századi gótokat, 6–7. századi korai szlávokat, majd 11–12. századi Árpád-koriakat, nagy ritkaság – mutatott rá Botár István. A Somlyó-patak közelsége és a délnyugatra néző domboldal miatt a térség különösen alkalmas volt település létrehozására. A régész elmondása szerint a legnagyobb szerencse az, hogy a panzió mellett található terület azóta sem épült be, így az kutatható, hozzáférhető. Ilyen lelőhelyek egyébként tucatjával lehetnek Csíkban, csak a középkori és a mai falvak rátelepedtek. Fazekas- és kovácsműhely nyomaira is bukkantak Botár István kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy érdekes módon dák leletre nem bukkantak, pedig elvileg lennie kellene, mert a Csíki-medencében is élt ez a népcsoport. – Én számítottam arra, hogy találunk dák maradványokat. Sőt abban reménykedtünk, hogy a gót leletanyagban találunk dák emlékeket, mert elvileg a gótok érintkeztek a szabad dákokkal, akik a Római Birodalmon kívül éltek – adta tudtunkra a régész. – Nem szabadna egy lelőhely alapján ezt kijelenteni, de úgy tűnik, hogy amikor a gótok idejöttek, itt már nem voltak dákok, mivel semmilyen jel nem utal arra, hogy egymástól vettek volna át kulturális elemeket. A régészek szép számban találtak edénytöredékeket több korszakból, amelyek közül az egyik legértékesebb lelet egy kora Árpád-kori edényégető kemence maradványa. Ez az első, amelyet Székelyföldön feltártak. A régészek azt is megállapították, hogy az utolsó égetés alkalmával a kemence beszakadt és benne maradtak az edények töredékei: cserépbográcsok, fazekak, bögrék. Feltárták továbbá egy földbe mélyített kovácsműhely maradványait is. A munka során erősen kiégett agyagrétegeket találtak három felületen, a negyedik oldalon pedig hatalmas, kőből épített kürtő lehetett, amiből ma már csak annyit látni, amennyi a föld alatt megmaradt. Miután tönkrement és már nem használták, beomlott, de a kövek számából ítélve a kürtőnek nagyon magasnak kellett lennie. Valószínűleg ott volt a legtűzveszélyesebb a munkafelület. A használati rétegéből ítélve egyértelmű, keltezhető kerámiát nem találtak, de a betöltésében kora Árpád-kori kerámiatöredékekre leltek. – Abban bízunk, hogy ezekből a leletekből a megyei tanács régészeti programján keresztül támogatást kapunk egy C14-es (szénizotópos kormeghatározás) vizsgálatsorozat lebonyolítására, amelynek köszönhetően a régészektől független, objektív keltezést ad majd a laboratórium. Attól kezdődően a lelőhelyek időrendje, meg az összes történeti következtetés, amiről most itt még csak feltételesen beszélünk, konkrét ismeretté válik majd – mondta Botár István. A régészek abban reménykednek, hogy amikor a skanzen építése megkezdődik, a házak alapterületeire eső felületeket is feltárhatják a kivitelező engedélyével. Az építő arra is hajlandóságot mutat, hogy elkészíti életnagyságban az itt feltárt, az első évezredből származó házak rekonstrukcióját is, amelyet majd a látogatók is megtekinthetnek. Márk Boglárka