borús égbolt
enyhe havazás
Fiatalon elhunyt papjától búcsúzik Gyimesközéplok
Nagy szomorúság töltötte el a gyimesközéploki egyházközösség és a vallásos emberek szívét. Meghalt a fiatal papjuk, szeretett lelkipásztoruk. Mindössze 45 éves korában ragadta el tőlük a halál.
Bodó György plébános itteni szolgálata elején ezt írta: „Középlok nagyon szép hely. Mindig is a fenyvesekre és a nagy hóra vágytam. Isten áldását kérve megkezdem itt való munkámat.”
Ez a kiváló szervező, ember, plébános a majdnem 10 év alatt annyi mindent tett, hogy a hívek el sem tudták képzelni, honnan van ennyi energiája. Oldalakat lehetne megtölteni azzal, hogy mi mindent épített, milyen színvonalas ünnepélyeket szervezett a közösségnek, amely közösség az ő állandó gondoskodását érezhette. Ő maga azt mondta, hogy erre a közösségre a papjukhoz való ragaszkodás a jellemző.
2012 februárjában egy óriási építkezésnek nekifogva azt mondta: máris keresem a következő feladatot. Egyházi újságot szerkesztett, és négy olyan osztályt rendezett be a visszaszolgáltatott iskolában, amely minden tanintézményben megállná a helyét. Újjászervezte az egyháztanácsot, és mindig volt feladata a hívekkel együtt.
De az emberfeletti erővel dolgozó plébános nem tudta befejezni legutolsó munkáját. Magyarországról szerzett támogatásból olyan sportcsarnokot kezdett építtetni, amelyet félkész állapotban is büszkén mutogatott: nézzék, hogy emelkedik ki a földből. Ennek a munkának a befejezését már nem láthatja meg.
Amint betegségének híre terjedt Gyimesközéplokon, egyre elkeseredettebbé váltak hívei. Miután tegnapi halálhíre is bejárta a községet, az emberek egyszerűen nem tudták, mit csináljanak. Mindenki ijedten kérdezte a másikat: igaz-e, hogy a kedves plébánosunkat ilyen fiatalon elvette tőlünk a Jóisten?
Munkája megmarad, tevékenysége sohasem válik hiábavalóvá.
Búcsúzik Gyimesközéplok népe szeretett plébánosától, és Istentől megáldott békességet kér az eltávozó lelkére!
Tankó Gyula
Ez a kiváló szervező, ember, plébános a majdnem 10 év alatt annyi mindent tett, hogy a hívek el sem tudták képzelni, honnan van ennyi energiája. Oldalakat lehetne megtölteni azzal, hogy mi mindent épített, milyen színvonalas ünnepélyeket szervezett a közösségnek, amely közösség az ő állandó gondoskodását érezhette. Ő maga azt mondta, hogy erre a közösségre a papjukhoz való ragaszkodás a jellemző.
2012 februárjában egy óriási építkezésnek nekifogva azt mondta: máris keresem a következő feladatot. Egyházi újságot szerkesztett, és négy olyan osztályt rendezett be a visszaszolgáltatott iskolában, amely minden tanintézményben megállná a helyét. Újjászervezte az egyháztanácsot, és mindig volt feladata a hívekkel együtt.
De az emberfeletti erővel dolgozó plébános nem tudta befejezni legutolsó munkáját. Magyarországról szerzett támogatásból olyan sportcsarnokot kezdett építtetni, amelyet félkész állapotban is büszkén mutogatott: nézzék, hogy emelkedik ki a földből. Ennek a munkának a befejezését már nem láthatja meg.
Amint betegségének híre terjedt Gyimesközéplokon, egyre elkeseredettebbé váltak hívei. Miután tegnapi halálhíre is bejárta a községet, az emberek egyszerűen nem tudták, mit csináljanak. Mindenki ijedten kérdezte a másikat: igaz-e, hogy a kedves plébánosunkat ilyen fiatalon elvette tőlünk a Jóisten?
Munkája megmarad, tevékenysége sohasem válik hiábavalóvá.
Búcsúzik Gyimesközéplok népe szeretett plébánosától, és Istentől megáldott békességet kér az eltávozó lelkére!
Tankó Gyula
.jpg)
