Röviden már hírt adtunk arról, hogy hosszú évek tervezgetése, kutatómunkája, adatgyűjtése eredményeként nyílt meg múlt csütörtökön az idei Csíkszeredai Városnapok egyik fénypontjaként a Csíki Székely Múzeumban az Útkereszteződésben című várostörténeti állandó kiállítás. Most a tárlatnyitó beszédeiből közlünk hasznos és érdekes gondolatokat. [caption id="attachment_74981" align="aligncenter" width="5184"] Gyarmati Zsolt igazgató. Az eddigi legszínvonalasabb tárlat Fotó: Szőke Zsuzsa[/caption] Még nem fejezték be teljesen a Mikó-vár felújítását, amikor 2012-ben megszületett az ötlet, hogy várostörténeti kiállítást kellene berendezni a vár homlokzati oldalának első emeleti hét termében. Akkor még nem álltak a múzeum rendelkezésére sem tárgyi emlékek, sem megfelelő kutatói háttérmunka – emlékezett vissza a kezdetekre Gyarmati Zsolt. Kisebb léptékű Székelyföld-történet Közel száz adományozóval és adatközlővel léptek kapcsolatba a múzeum munkatársai, akiknek a segítségével sikerült összeállítaniuk a tárlat anyagát. A több mint 400 négyzetméter alapterületű kiállítótérben több száz eredeti tárgy, filmek, fotók, makettek mesélnek a múltról. – Nem túlzás azt állítani, hogy várostörténeti kiállításunk egy kisebb léptékű Székelyföld-történet is. Ugyanis a nagy, sorsfordító események vagy akár a hétköznapi történeteink is hasonlóak: a székelyek megtelepedése, a templomépítés, az egyházi oktatás, a heti vásár, a kisipar mindenütt jelen volt. Közösen éltük át a két világháborút, a kis magyar világot, majd a szocializmus egyre elviselhetetlenebb nyomását – mutatott rá megnyitóbeszédében az igazgató. A múzeum életében ez a legfontosabb kiállításmegnyitó – mondta Ráduly Róbert Kálmán polgármester –, hiszen ilyen népes érdeklődő sereg még egyetlen kiállítás megnyitóján sem volt jelen. Az elöljáró szerint a helytörténet felvillantja azoknak a személyét, akiknek köszönhetően egy adott település fejlődhetett. Csíkszereda történetében ilyen volt többek között Gecző János országgyűlési képviselő és Molnár József kórházépítő orvos. A kiállítás rendezője, a Hargita Népe munkatársa, Daczó Katalin, az anyaggyűjtés folyamataiba avatta be a hallgatóságot. Mint mondta, nehéz volt az indulás, mivel a helytörténeti kutatások rendkívül hiányosak voltak, ráadásul a hiteles tárgyi emlékekkel is hadilábon álltak. Ahhoz, hogy ezeket a csorbákat kiküszöböljék, igyekeztek kapcsolatba lépni a régi csíkszeredai családok leszármazottaival. – Egy ilyen kiállítás anyagának az összegyűjtésekor mindenkinek jelentős szerep jut, ugyanolyan fontosak a mesteremberek, mint az értelmiségiek, a papság, de a Ceauşescu-korszak is. Ahány ember, annyi megközelítés – mutatott rá a kiállítás rendezője. Érdekességként elmondta, hogy a gyűjtőmunka során mintegy 12 ezer tárgyat vettek nyilvántartásba. Máthé Klára belsőépítész, a kiállítás látványtervezője szintén érdekes adatokat osztott meg a hallgatósággal: a kiállítótérbe mintegy 700 négyzetméter gipszkartont építettek be, amelyeknek körülbelül a felére nyomtatott szöveg is került, 83 beépített vitrin, házmakett, terepmakett és installáció kapott helyet. A Csíki-medence földrajzától, valamint a 11. századtól kezdődően a 20. századig, 1989-cel bezárólag ismerkedhetünk meg a város történetével. A cél az volt, hogy a kiállítás minél interaktívabb és funkcionális legyen. A belsőépítész rámutatott: ilyen jellegű, hasonló kiállítás nincs elérhető közelségben. Erdélyben egyedi kiállítás A köszöntések sorát Rosta Szabolcs, a Kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója zárta, aki szerint a nap mottója a büszkeség, hiszen a csíkiak büszkék lehetnek közösségükre, amely több mint 460 éve meg tudott maradni, most meg egy 21. századi léptékű kiállítással tisztelegnek ennek a múltnak. Gyarmati Zsolt a megnyitó végén rámutatott: ez az Erdélyben egyedi tárlat több mint kiállítás, mivel ez az elődeink által felhalmozott tudás és kultúra megjelenítése. Olyan város története, amely vásáros utak kereszteződésében jött létre, többször elpusztult, de mindannyiszor újjászületett. A tárlat ennek az élni akaró városnak történetét mutatja be. Márk Boglárka