A Csíksomlyó Ágacskája klarisszamonostor a csíksomlyói kegytemplom közvetlen közelében van. A szerzetesrend 23 éve, 2000. augusztus 11-én telepedett meg Csíksomlyón mint a franciaországi Sion Ágacskája monostor alapítása, de a magyarországi szécsényi monostor önállósulása, vagyis 2009 óta ez a remeteség a Szécsény Ágacskája monostorhoz tartozik. A csíksomlyói monostorban három szerzetesnő él, de hamarosan Szécsénybe, a Szécsény Ágacskája monostorba költöznek.

Ezért szombaton délelőtt ünnepélyes hálaadó szentmisén búcsúztak el a székelyföldi közösségtől.

Ferenc-Mária, a Szécsény Ágacskája monostor apátnője a szentmise előtt a hála szavait fogalmazta meg. Azt mondta, amikor kiderült, hogy el kell hagyniuk Csíksomlyót, a fájdalom és az ellenérzés akkor fordult át örömmé, amikor ebben a helyzetben is egészen az Úr kezébe helyezték magukat, kimondva az igent.

– Most tehát a hála és az öröm szavaival adunk vissza minden jót a Teremtőnek. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik a huszonhárom év folyamán bármikor, bármilyen formában mellénk álltak, és gondoskodásukat fejezték ki, kezdve a letelepedéstől mind a mai napig. Családot alkottunk velük, hiszen tulajdonképpen egymásról gondoskodtunk. Mi azt adtuk, amink van: a bennünk élő Isten szeretetét, ők pedig a mindennapi életünkről, szükségleteinkről gondoskodtak nagylelkűen, és ezt tapasztaljuk még ittlétünk ezen utolsó napjaiban és óráiban is

– mondta az apátnő. Rámutatott: mindenekelőtt a fölséges és dicsőséges Istennek adnak hálát, majd a teljesség igénye nélkül felsorolta mindazokat, akiknek szintén hálásak, említve a letelepedésüket segítő franciaországi nővérüket, dr. Jakubinyi György nyugalmazott érseket (aki levélben köszönt el a nővérektől), a szentmisén jelen lévő Tamás József nyugalmazott segédpüspököt, mindenkori támogatójukat, a helyi ferences közösséget, az egyházmegyében maradásra biztató dr. Kovács Gergely érseket és a hálaadó szentmisét bemutató dr. Kerekes László segédpüspököt, illetve Bátor Botond pálos szerzetest is. Hangsúlyozta: végeláthatatlan a jótevők sora, de a velük való kapcsolat nem válik a fizikai távolság martalékává, arra lesz hivatva, hogy még jobban megerősödjön.

Ebben a helyzetben is igyekszünk azt tenni, amit az Úr kér tőlünk 

– emelte ki a nővér, aki arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak értük, hogy életük Isten dicsőségére és egész népének szolgálatára legyen. Ők pedig ígérik, az imádság által is közel maradnak a hívekhez.

A nővér hálaadó szavait román nyelven is tolmácsolták, majd dr. Kerekes László segédpüspök bemutatta a szentmisét, amelynek szónoka Urbán Erik ferences tartományfőnök volt.

Prédikációjában arról beszélt, a keresztény ember öröme két forrásból fakad. Az első az a bizonyosság, hogy Isten hűséges, és nem mulasztja el betartani ígéreteit. Kiemelte: „Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek.” (Iz 35, 3) Izajás próféta ezen szavai buzdítanak az értetlenség, szomorúság és az elválás pillanataiban. Arra biztatott: „Bízzunk az Úr hűségében!” Mint mondta, az öröm második forrása a hűség, amelyet meg kell őrizni az Úr iránt, amíg vissza nem tér.

– „Légy türelmes az Úr eljöveteléig.” Türelmet, amely kitartást jelent, megingathatatlan és kitartó bizalmat, a próbák leküzdésének képességét, a csapásokban is kitartásra való képességet, nem múló erőt, idővel megkarcolhatatlan odaadást. Ezt ünnepeljük, és ezért adunk hálát a gyümölcsözően megélt hivatásban. Itt vagyunk szeretett kegyhelyünkön, Csíksomlyón, azért, hogy a fölséges és dicsőséges Úrnak hálát adjunk és megköszönjük a klarissza nővérek egészen sajátos hivatását, helytállásukat, jelenlétüket, amit elénk éltek a szegény Krisztus és az Ő szentséges Anyjának a ferences lelkiségben való követésében – mondta a ferences elöljáró, hangsúlyozva, hogy a klarissza nővérek azt a népet, amely befogadta őket, mindig szeretettel fogadták, kölcsönösség alakult ki, amely a lelki táplálék és az adományok cseréjében mutatkozott meg leginkább, amit Gondviselésnek nevezünk mindkét részről.

Erik testvér hálát mondott a nővéreknek azért is, hogy az imában mindig a ferences közösség támaszai voltak, és arra kérte őket, hogy továbbra is maradjanak azok, hiszen „közbenjáró ima nincs helyhez és monostorhoz kötve”.

– Hála és öröm van bennünk, hogy az Egyházé vagytok, így a miénk is. A hálának megtartó ereje van, amely úgy buggyan ki belőlünk, mint a könnyek szomorúság idején, vagy ahogy kitör az örömben a nevetésünk. A hálának misztikus ereje van, titokzatos kapcsolat az Isten és az ember között. A hálában összeér az ég a földdel, az odafenn való az idelenn valóval. Ez a hála megtart bennünket, ezzel a hálával tekintünk a jövő felé. Kinek-kinek dolga, hogy válaszoljon, nap nap után, a szüntelen megtérés és az Istenre való nyitottság nagyon személyes lépésében és a közösségben is. Kívánjuk, hogy az Úr növelje meg számotokat az Ő Szent Egyházában, Annak Egyetlen Szerelmében, aki meghívott benneteket, és azért, hogy mindannyiunknak veletek együtt bőségben legyen élete

– hangsúlyozta Urbán Erik, aki Assisi Szent Klára szavaival zárta prédikációját: „Az Úr legyen veletek mindenkor, és adja meg, hogy ti is mindig ővele legyetek!”