Ünnepélyes zászlófelvonással és a magyar himnusz eléneklésével kezdődött a 103 évvel ezelőtti, az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírására való megemlékezés Csíksomlyón, a Fodor Ház udvarán. A Székely Hadosztály tiszteletére állított emlékműnél az egybegyűltek Gergely István Tiszti, a Csibész Alapítvány létrehozója, Tóth László, Magyarország csíkszeredai főkonzulja és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntötte. Valamennyien az emlékezés fontosságát hangsúlyozták.

Tóth László, Magyarország csíkszeredai főkonzulja beszédében a történelmet idézte, majd kiemelte: tizenhárom évvel ezelőtt a Magyar Országgyűlés új értelmezést adott június 4-nek. Úgy fogalmazott: pontot tett egy kizárólagos szenvedéstörténeti narratíva végére és lehetőséget teremtett arra, hogy a múltra emlékezve, de abba nem beletemetkezve valami olyant is felidézzünk, ami megerősít bennünket, és ami – merjük kimondani – örömmel tölt el és bizakodásra ad okot.

– Sokan és joggal kérdezhetik: vajon hogyan lehet Trianon évfordulóján – ami minden magyar érzelmű ember számára fájdalmas emlék – a nemzeti összetartozást ünnepelni? Vajon lehet-e ünnepelni a napon, amikor ennek a nemzeti közösségnek a szétszakítása történt? Maga a törvény szerint is a trianoni diktátum máig tartó, megoldatlan politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémákat okozott. Feszítő kérdések, amelyekre természetükből fakadóan sem egyszerű a válasz, vagy inkább nincs is egyetlen szóban vagy mondatban kimondható adekvát válasz, és talán nem is szükséges ilyent keresnünk. Tizenhárom éve a parlamenti döntést is hosszú, komoly viták előzték meg. Végül megszületett a törvény, a nemzetet az elmúlt évezredben megtartó és az elmúlt tizenhárom évben megerősítő összetartozást emelve a középpontba azzal a szándékkal, hogy reményt adjon a mának és útravalót a fiataloknak, a jövő nemzedékeinek, hogy merjünk jövőt álmodni itt Csíksomlyón, Székelyföldön és a többi külhoni területen, az anyaországban, mindenütt a világban, ahol magyarok élnek, hogy elhiggyük: határa az országnak van, a nemzetnek nincs, és valljuk, egyetlen magyar sincs egyedül – mondta a főkonzul.

Az emlékünnepség – amelyet meghittebbé tett Vaszi Levente népdalénekes és a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar – közös imával, koszorúzással és a székely himnusz eléneklésével zárult.