Egy restaurátor szerint ezek voltak a csíksomlyói kegyszobor egykori mellékalakjai
A Csíki várórák előadás-sorozat júniusi előadását hallgathatta meg a közönség szerda este a Csíki Székely Múzeumban. Az előadást Mara Zsuzsanna restaurátor mutatta be, a középkori egyházi szobrok restaurálásáról szólt, A csíksomlyói kegyszobor egykori mellékalakjai címmel.
Az előadásban Mara Zsuzsanna bemutatta Szent Borbála és Szent Katalin vértanúkat ábrázoló szobrok restaurálásának folyamatával járó kutatási eredményeket ismertette, továbbá a felmerülő kérdéseket, feltételezéseket és a konkrét bizonyítékokat is.
Az előadás a szobrokat ábrázoló szentek művészettörténeti ismertetése után a tárgyak eredetének kutatásaival folytatódott. Mint megtudtuk, a műtárgyak restaurálását a szobrok állapotfelmérése, az anyagok mikroszkópos vizsgálata, illetve fototechnikai vizsgálatok előzik meg. A restaurálandó tárgyak anyagismeretét a felvált rétegek visszakötése követi, majd a tisztítási folyamatok, az átfestések eltávolítása, a hiányzó részek pótlása, egészen az esztétikai kiegészítésig.
Az előadás második felében a szóban forgó tárgyakról ismert korábbi kutatási eredményeket vetette össze a restaurátor a saját adataival és kereste a választ arra a kérdésre, hogy miként állhat kapcsolatban ez a két vértanút ábrázoló szobor, a somlyói kegyszoborral.
Mint a bemutatóból kiderült,
a radiokarbonmérések, kormeghatározás, faanyagvizsgálat, írott vagy rajzolt hagyaték és a stíluselemzés keresztmetszete minden bizonnyal arra enged következtetni, hogy a reformáció idején ez a három szobor, Szent Borbála, Szent Katalin és a Szűzanya szobra ugyanannak az oltárnak voltak részei.