A Bákói Ítélőtábla csütörtökön jogerősen érvénytelenítette Dormánfalva város önkormányzati testületének azt a 2019 márciusában hozott határozatát, amellyel a város közvagyonává nyilvánította az úzvölgyi katonatemetőt. Az ítélet kivonatát a bíróságok portálján tették közzé. Az ítélőtábla közölte: megalapozatlannak tartotta és elutasította Dormánfalva és a dormánfalvi városi tanács fellebbezését az önkormányzati határozatot érvénytelenítő elsőfokú ítélet ellen. A bejegyzés szerint a mostani határozat végleges. Csíkszentmárton igazsága A tegnap érvénytelenített önkormányzati határozat elfogadása volt az első azoknak a lépéseknek a sorában, amelyekkel a Bákó megyei város elindította a katonatemető átalakítását. A most érvénytelenített határozat alapján állította ki maga számára az építési engedélyt is, amellyel román parcellát hozott létre, és emlékművet épített a temetőben. Csíkszentmárton község az építési engedélyt is megtámadta a Bákó megyei törvényszéken, annak a pernek a tárgyalását azonban a törvényszék 2020 júniusában felfüggesztette mindaddig, amíg a tulajdonjogi vitában jogerős ítélet nem születik. Birtalan Sándor, Csíkszentmárton polgármestere elmondta: mindig tudták, hogy igazuk van, és bíztak abban, hogy az igazukat a törvényszéken is megtalálják. – Úzvölgye területe végérvényesen és visszavonhatatlanul a miénk! Ezt az ítéletet mondta ki ma a Bákói Ítélőtábla. Erre vártunk, ezért dolgozunk két éve Csíkszentmárton községgel, Hargita Megye Tanácsa jogászcsapatánk koordinálásával és a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat segítségével. Dormánfalva jogtalanul birtokolta, vette be tulajdonába Úzvölgyét, az ítélet értelmében az elbitorolt, meggyalázott terület visszakerült Csíkszentmárton község tulajdonába. Eddig három megnyert perünk van, és még ugyanennyi van hátra ahhoz, hogy teljes legyen az igazság érdekében vívott harcunk. A döntés rendkívüli jelentőséggel bír, hisz erős alapja lesz a következő pereknek. Ne feledjük, hogy Úzvölgye problémájának gyökere egy szerződés, amely 1998-ban született, és Csíkszentmárton község közigazgatási határainak megállapítása volt a tárgya, amelyet egy csíki földmérő vállalat végzett el. Újra csend, békesség fogadja ezentúl azokat, akik hitükben megerősödve jönnek emlékezni, mondta Birtalan Sándor, Csíkszentmárton község polgármestere. Borboly Csaba megyei tanácselnök videóüzenetében megköszönte a megyei önkormányzat jogászainak, továbbá a csíkszentmártoni önkormányzatnak és a neki jogi segítséget nyújtó Mikó Imre Jogvédő Szolgálatnak a munkát. – Ez a mai végérvényes, visszavonhatatlan határozat lehetővé teszi az úzvölgyi katonatemetőben jogtalanul elhelyezett betonkeresztek rendezését is. Ha valaki illegálisan betonkereszteket állít valaki másnak a területére, akkor azt onnan el kell vinnie. Még három perünk van hátra, bízom abban, hogy igazságot tesznek – nyilatkozta a megyei tanácselnök. Előzmények Korábban Dormánfalva önkormányzata is pert indított Csík­szentmárton ellen, annak az önkormányzati határozatnak az érvénytelenítését kérve, amelyben a székelyföldi község nyilvánította közvagyonává a katonatemetőt. Ezt a pert tavaly októberben a moldvai önkormányzat jogerősen elveszítette. Dormánfalva önkormányzata 2019 márciusában saját közvagyonává nyilvánította az úzvölgyi katonatemetőt, és áprilisban önkényesen román parcellát alakított ki a Hargita és Bákó megye határán fekvő, elnéptelenedett Úzvölgye település sírkertjében. Korábban a temetőt Csíkszentmárton község gondozta, és a magyar közösség magyar katonatemetőként tartotta számon. 2019. június 6-án több ezer román megemlékező erőszakkal nyomult be a temetőbe, hogy részt vegyen a román parcella és emlékmű román ortodox felszentelésén, miután székelyek élőlánccal próbálták megakadályozni ezt. Egy héttel az erőszakos cselekmények után az illetékes román hatóság tisztázta, hogy nem az úzvölgyi katonatemetőben nyugszik az a 149 román katona, akinek a névsorolvasása is részét képezte a temető erőszakos elfoglalása utáni ceremóniának. A nacionalista temetőfoglalók – akik közül többet a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) színeiben parlamenti képviselővé, szenátorrá választottak – azóta többször szerveztek koszorúzásokat a temetőben azoknak a román katonáknak, akik – a hivatalos román álláspont szerint – nem is ott nyugszanak.