Azt mondják, az idő begyógyítja a sebeket, de esetemben ez nem így történt – mondta fia sírjánál állva Lukács Gizella, Müller László édesanyja. A csíkszeredai Szentlélek utcai temetőben tegnap maroknyian emlékeztek a huszonhét évvel ezelőtt hősi halált halt sorkatonára. Csíkszereda Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Hargita Megye Prefektusi Hivatala, az erdőalji hegyivadász alakulat és a rendőrség minden esztendőben megemlékezik az 1989. december 22-ről 23-ra virradóan Brassóban hősi halált halt Müller Lászlóról. A posztumusz alhadnaggyá előléptetett sorkatona sírjánál rövid ortodox és római katolikus szertartást követően a jelen lévő intézmények képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit. A hivatalból résztvevőkön kívül mintegy kéttucatnyi megemlékező volt jelen az ünnepségen, leginkább barátok, testvérek, rokonok. – Az én fiaim is voltak katonák, és a férjem is, megtörténhetett volna akármelyikükkel az ilyen eset, együttérzek az édesanyával – indokolta meg kérdésemre a jelenlé- tét egy idősebb asszony. – Szépnek találom, hogy még mindig emlékeznek a hőseinkre. – A sebek most is olyanok, mint ezelőtt 27 évvel. Azt mondják, hogy az idő begyógyítja, de nem így van – mondta Lukács Gizella, Müller László édesanyja, aki most is ott lakik, ahol 27 évvel ezelőtt, az utcában, amelyet a fiáról neveztek el, és a temetővel szemben, ahol a kiskatona végső nyughelyre talált. – Ajánlták, hogy adnak más lakást, de nem is tudnék elköltözni innen – jegyezte meg az édesanya. Müller János, Müller László bátyja elmondta, hogy vigasztalást jelent nekik az évente történő megemlékezés, de a veszteséget nem tudja felülírni. Ugyanakkor abba sem tudnak belenyugodni, hogy mindazokat, akik felelnek Müller László és társainak haláláért, 27 év óta sem vonták felelősségre. – Most újabban azt hangoztatják, hogy a sorkatonák egymást lőtték meg, de bárhogy történt is, valaki kiadta nekik a tűzparancsot… – vélekedett Müller János. Müller László Csíkszeredában érettségizett és sikertelen egyetemi felvételi után, 1989 szeptemberében vonult be sorkatonai szolgálatra. 1989. december 22-én éjjel esett el a Brassóban dúló harcokban, akárcsak megyénk egy másik hősi halottja, a székelyudvarhelyi Imecs László. Daczó Katalin