Harmincadik alkalommal adták át a Bálint András-emlékdíjakat Csíkszeredában. A pénteki jubileumi ünnepségen Para István, „Parapista” grafikust és karikaturistát, valamint Sükösd Levente újságírót, költőt, az egykori Reflex zenekar dobosát tüntette ki a rangos díjjal a Bálint András Alapítvány kuratóriuma. A díjakat és a velük járó ajándékcsomagot Bálint András fia, Bálint Csaba adta át.

A rendezvényt megnyitó Farkas Antal, az alapítvány ügyvezetője felelevenítette a díj 1995-re visszanyúló történetét, hangsúlyozva: a kitüntetéssel a fiatalon, tragikus hirtelenséggel elhunyt Bálint András csíkszeredai szerkesztő-újságíró negyedszázados munkásságának szellemében

azokat a szakembereket ismerik el, akik tehetséggel, példaszerű tartással és elkötelezettséggel, kiemelkedő színvonalon képviselik és szolgálják Székelyföld magyarságát és mindenkori értékeit.

Beszédében kitért az újságírói hivatás mai kihívásaira és a digitális információözön veszélyeire is, kiemelve, hogy a professzionális sajtónak a gyorsaság helyett az elmélyülésre, a személyes jelenlétre és az igazság felkutatására kell törekednie.

Vonalakba zárt székely valóság

Para István karikaturistát Szatmári László újságíró, szerkesztő méltatta. Beszédében felidézte több évtizedes barátságukat és alkotói kapcsolatukat, kiemelve Parapista sajátos, besorolhatatlan, szabályrendszerüket öntörvényűen megteremtő műveit és látásmódját, amellyel

a székelyföldi mindennapok, a helyi intrikák és visszásságok elé állít elgondolkodtató, görbe, mégis derűs tükröt.

Mint mondta: Parapista több mint ötven folyóiratnak, magazinnak, újságnak rajzolt, könyvborítókat tervezett, köteteket illusztrált, plakátokat, szórólapokat, pólókat tervezett és készített, kisszobrokat mintázott, és olykor „kocsmafreskókat” is festett, mindezzel

évtizedek óta formálja a helyi vizuális kultúrát és közérzetet.

A díj átvételekor Parapista a tőle megszokott fanyar humorral jegyezte meg, hogy noha ő nem a szavak, hanem a vonalak embere, különösen sokat jelent számára az elismerés, hiszen Bálint Andrással egykor szoros szakmai és baráti kapcsolatot ápolt.

A hallgatni, kérdezni tudó riporter „Oscar-díja”

Sükösd Levente laudációjában Farkas Antal egy olyan sokoldalú alkotó pályaképét vázolta fel, akinek gyökereit a korán elhunyt édesapa, Sükösd Ferenc grafikus, festőművész emléke és öröksége határozta meg. Rádiós pályafutása a marosvásárhelyi „fekete március” drámai napjaiban indult: ahelyett, hogy a biztonságos távolból figyelte volna az eseményeket, diktafonjával a sűrűjébe vetette magát, és a helyszínről, hitelesen tudósított a körülötte zajló történelemről. A Magyar Rádió riporterképzője után Budapestre került, ahol rádiós, majd televíziós szerkesztőként folytatta munkáját, később pedig a Duna Televízió munkatársaként adott hangot a határon túli közösségek ügyeinek.

A méltatás külön kitért a Sükösd Levente védjegyévé vált kérdezéstechnikájára is:

hallgatni és kérdezni tudó riporterként a válaszokból úgy képes műsorokat építeni, hogy azok lényege mindig tömören, pontosan és érzékenyen szólal meg.

A kitüntetett meghatottan mondott köszönetet az elismerésért, amit saját szakmai pályafutása „Oscar-díjának” nevezett. A köszönetnyilvánítás végén a költői oldalát is megmutatta, saját verseivel zárta gondolatait. Az ünnepség kötetlen beszélgetéssel zárult.