A bábszínészeknek és a közönségnek egyaránt kedvet – jókedvet – csinált a Lurkó Fesztivál nulladik napi eseménye: a bevezető napon Albert Zsuzsanna kis bábosai, a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola első és második osztályos diákjai mutatták be Az égigérő fa és a Rózsa és Ibolya bábelőadásokat. A kis bábosok vezetője már a folytatást tervezi. A legkisebb színházlátogatóknak – no meg ennek az igényes közönségrétegnek játszó művészeknek, társulatoknak – szervez évente színházi fesztivált a Csíki Játékszín: a Lurkó Fesztivál a szervezők szándéka szerint a szakmai tapasztalatcserét, a gyermekszínházi hálózat tevékenységének élénkítését, a város és régió kulturális térképén új fesztivál életben tartását tűzte ki célul. Tették ezt annak érdekében, hogy gazdagítsák a gyermekeknek és kamaszoknak szánt kulturális kínálatot, hogy elfogadottá tegyék a színházat mint a nevelés alternatív módját. S az sem titkolt szándékuk, hogy színházba járásra neveljék a közönséget és biztosítsák a szakmai utánpótlást. A jelek szerint jó úton járnak e célok elérése érdekében, erre példa az idei fesztivál bevezető, ún. nulladik napjának történései: az Albert Zsuzsanna bábszínész bábfoglalkozásaira eljáró elsős és másodikos gyermekek – valamennyien a Nagy István Művészeti Középiskola diákjai – két kis bábjátékot mutattak be: Az égig érő fa és a Rózsa és Ibolya komoly játéknak bizonyult, remekül szórakoztak az előadók és a közönség egyaránt. – Még túl frissek az élmények ahhoz, hogy elemezzem a gyermekek által bemutatott két előadást, de a közönségből kapott visszajelzések szerint elértük a célunkat: a nézőket lekötötte a produkció, a bábozó gyermekek pedig jól teljesítettek, a szakemberek értékelték játékukat – mondja Albert Zsuzsanna. Az előadásokat színre vivő bábszínész 2014-ben tért haza marosvásárhelyi színiakadémiai tanulmányai után. Hivatásos bábszínháza nem lévén a városnak, biztosítási ügynökként, pályázatíróként kereste a kenyerét egy ideig, tavaly azonban az az ötlete támadt, hogy bekopog a művészeti iskolába, hátha érdekelné a gyermekeket a bábokkal való foglalkozás. – Ötletemet jól fogadta Lu­kács Andrea tanítónő, s az előkészítő osztályos gyermekekkel kezdtünk bábozni, az eredeti terv szerint az Iskola másként hét alatt – idézi fel iskolai bábos munkája első lépéseit Albert Zsuzsanna. – Végül három hónapos projekt lett a rövidre tervezett foglalkozásból, eredménye pedig egy húszperces János vitéz-előadás. Első bábos tanítványai azóta egy évvel „idősebbek” lettek, most már elsősök. A kezdeti sikeren felbuzdulva a fiatal bábszínész a folytatás lehetőségéért kilincselt a művészeti iskolánál, kérése ezúttal is meghallgatásra talált az iskola vezetőségénél: a 104 elsős és másodikos gyermekből 47 jelentkezett bábfoglalkozásra, az iskola pedig rendelkezésükre bocsátotta próbákra a tornatermet, no meg egy kis kuckót a kellékek tárolására. Azóta négy csoportban dolgoznak: bábot készítenek, mondókákat mondanak, szöveget tanulnak, darabot tanulnak, lehetőleg olyant, hogy mindenkinek egyformán jusson szövegrész. A bábok fejét és ruháit nemezelték, ezt díszítették, majd a bábkészítésben nagy jártasságot tanúsító Bakó Klára képzőművész segítségével szebbé és funkcionálisabbá tették azokat. Hamarosan két darabot készítettek elő bemutatásra: Az égig érő fa és a Rózsa és Ibolya közönségérett lett lassan-lassan, mindkettőt két-két csoport adta elő. – Az év elején azzal kerestem meg a Csíki Játékszín vezetőségét, hogy segítsenek a munkában, s ők ajánlották fel, hogy vállaljuk el a fellépést a Lurkó Fesztiválon. Parászka Miklós igazgató azt javasolta, hogy maga a célközönség, a gyermekek mutatkozzanak be először, teremtsék meg a fesztivál alaphangulatát, így felajánlotta, hogy a rendezvény első napja elé beiktatott nulladik napon lépjünk színre – mondta Albert Zsuzsanna. – A tervezettnél hamarabb kellett elkészülnünk a két darab, de négy előadás színrevitelével, a fesztiválra azonban minden a helyére került, és igazi színházi térben, fény- és hangtechnikával ellátott előadást láthattak a nézők. A fiatal bábszínész elmondta, hogy hivatásos bábtársulat létrehozásáról álmodik. Addig is civilként, civilszervezetek által biztosított keretek között bábozik: a már említett Bakó Klára által vezetett GrafiRka Egyesület bábos rendezvényein, illetve a Deák Réka bábszínésszel együtt létrehozott Bábu Egyesület által szervezett eseményeken. De a gyermekekkel való foglalkozásról sem szeretne lemondani, nagy elégtételt nyújt számára a velük való foglalkozás. – Vágyom rá, hogy itt is legyen igazi bábszínház! – fogalmazta meg végül, s a hangjában csengő elszántság arra utalt: rajta ez nem múlik. Sarány István