Az 1956-os forradalom 65. évfordulóján a múltidéző beszélgetést szerveztek a csíkszeredai Városháza dísztermében szombaton délelőtt. A beszélgetésen jelen volt Dávid Gyula irodalomtörténész, Nagy Benedek közíró, ny. történelemtanár és Kelemen Csongor, az ’56-os Vitézi Rend törzskapitánya, ugyanis mindhárman saját bőrükön tapasztalták az 1956-ban történt események következményeit. Délután koszorúzással tisztelegtek a megemlékezők.   A beszélgetést Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum vezetője moderálta, és elmondta: az elnyomó rendszer ellen felemelt hang kemény retorziókat vont maga után, hiszen a néma tüntetést, akár gyertyagyújtást is szigorúan büntették. Hozzátette: Romániában, Erdélyben, teljesen más volt a helyzet, mint Magyarországon, hiszen nem beszélhetünk olyan szervezett, tömeges felvonulásról, tüntetésről és forradalomról, mint amilyen Magyarországon volt. Ennek ellenére Erdélyben is tudott mindenki a történtekről, és akinek köze lehetett hozzá, könyörtelenül megbüntették.   Elítéltek [caption id="attachment_135031" align="alignnone" width="1875"] A 93 éves Dávid Gyula                                                                                                       FOTÓ: Csíkszereda Városháza[/caption] Gyarmati Zsolt arra kérte beszélgetőtársait, hogy a vallatásokról, a börtöntapasztalatokról beszéljenek. Elsőként Dávid Gyula mondta el, hogy őt azért ítélték hét év börtönbüntetésre, mert november elsején, magyarszakos diákokkal a Házsongárdi temetőben gyertyát gyújtottak azon költők sírjainál, amelyeket már senki sem gondozott. Ezt a gesztust letartóztatási ürügyként használták fel a hatóságok, ezért ítélték hétéves szabadságvesztésre. Az irodalomtörténész a börtönéveket felidézve elmondta: több tízezer politikai foglyot is börtönbe zártak, de mindig volt egy közösség, akikkel együtt túlélték a szörnyűségeket. Mint mondta, a szamosújvári börtönben raboskodott több ideig, ugyanakkor kényszermunkára is elvitték a Duna-deltába, ahol embertelen körülmények között kellett dolgozniuk. Elmondása szerint végül a tífusznak köszönhette, hogy a konstancai kórházból egy másik kolóniára került, onnan pedig Szamosújvárra, ahol az 1964-es amnesztiáig volt. Mint mondta, családjával nem tudott kapcsolatot létesíteni a börtönévek elején, első fia akkor született, amikor őt már bezárták. [caption id="attachment_135033" align="alignnone" width="1875"] Dávid Gyula, Kelemen Csongor és Nagy Benedek                                                               FOTÓ: Csíkszereda Városháza[/caption] Kelemen Csongor elmondása szerint egy kétperces beszélgetésért tizenöt évnyi kényszermunkára ítélték, édesapjával együtt. Tizennyolcéves volt, amikor elítélték. Mint felidézte, a kényszermunka alatt az éhség volt a legelviselhetetlenebb: mivel az idősek nem tudtak az elvárt ütemben dolgozni, ezért a fiatalok segítettek nekik, így kétszer annyit dolgoztak, de alig kaptak ennivalót. ‒ Lelkileg megtörtünk, de végig kellett csinálni. Mi vállaltuk a forradalom eszméjét és dicsőségét. Büszkék vagyunk rá, hogy ötvenhatosok voltunk – mondta. [caption id="attachment_135035" align="alignnone" width="1875"] Nagy Benedek                                                                                                               FOTÓ: Csíkszereda Városháza[/caption] Nagy Benedek az 1848-as forradalom és szabadságharchoz hasonlította az 56-os eseményeket. Mint megtudtuk, őt szervezkedésért és bujtogatásért ítélték el, és további ‒ koholt ürügyként ‒ szolgált egy, a szüleinek, Csíkszentkirályra címzett levele is. Mindezért öt év börtönbüntetésre és kényszermunkára ítélték. A börtönévekről a brutális, szadista bánásmódot idézte fel, illetve azt, hogy két év után lehetősége lett volna megszabadulni, ha aláír egy papírt, amely szerint ő nem jelent többé veszélyt az akkori rendszerre. ‒ Megkísértett az ördög, sokat gondolkodtam. Egyszer azt álmodtam, hogy édesapám és édesanyám azon vitatkozik, hogy aláírjam, vagy ne – idézte fel emlékeit. Végül nem egyezett bele az ajánlatba, és úgy véli, hogy csak azért nem omlott össze erkölcsileg, mert így döntött.   Mi az 1956-os forradalom üzenete? Ezt követően Gyarmati Zsolt azt kérdezte, hogy szerintük mi lehet 56 üzenete a mai fiatalok számára. Dávid Gyula szerint egész Európa megtanulhatja a magyaroktól, hogy mi a szabadság, ugyanakkor hozzátette: nem tudták volna túlélni ezeket az éveket, ha nem egy hatalmas közösség részeként bűnhődnek ‒ bűn nélkül. ‒ Az emberi lélek kilöki magából azt, ami elviselhetetlen számára. Ezért, és a közösségi erő miatt tudtuk túltenni magunkat mindenen – vélekedett. Kelemen Csongor szerint a történelem kerekei forognak tovább, és Magyarország 56-nak köszönheti, hogy továbbmehetett. Nagy Benedek szerint nem lehet tudni, hogy mi következik ezután. Úgy véli, olyan nemzedék nő fel, amelynek sem a nemzeti öntudat, sem az istenhit nem fontos már. A beszélgetés végén Kelemen Csongor elszavalta Márai Sándor Mennyből az angyal című versét, amely szerinte a legtalálóbb költemény erre a forradalomra.   Koszorúzás Délután koszorúkat helyeztek el előbb a Kalász negyedi temető előtti kopjafánál, a szabadtéri megemlékezésen a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar is közreműködött. A Kalász negyedből az 1956-os térre mentek át a megemlékezők, a Gloria Victis emlékműhöz.