Elvi határozatban fogadta el a megyei tanács, hogy a jogerős bírósági döntés indoklása után eltávolított, a székely zászlóval azonos megyezászlókat a történelmi magyar egyházak őrizzék addig, amíg visszakerülhetnek a megyei tanács épületére. Az ellenzék szégyenteljesnek nevezte a határozatot, és nem szavazott a tegnapi rendkívüli ülésen. [caption id="attachment_42118" align="aligncenter" width="2592"] A zászlók az itt élőket képviselik. Ideiglenes állapot Fotó: Kovács Hont Imre[/caption] Hargita Megye Tanácsa – a honlapján is vázolt kronológiai ismertető szerint – 2009 óta foglalkozik a székely zászló megyezászlóként való elfogadásával, elfogadtatásával, az utóbbi évekre jellemzően pedig annak védelmével. A székely zászló „megválasztása” megyezászlóvá már a legelején is megosztotta a tanácsosok véleményét. Az RMDSZ-es többség kitartott a kék-arany mellett, a határozatuk pedig meghurcolt polgármesterek, intézményvezetők számára jelentett hatékony hivatkozási alapot. 2012-ben a tanácsi határozatot a Marosvásárhelyi Ítélőtábla megsemmisítette, ezután újrakezdődött az elfogadási folyamat. A 2015/141-es zászlótörvény ismeretében 2015 decemberében a testület ismét jóváhagyta a zászlót, az újabb támadási hullámokat azonban nem bírta ki a lobogó. December 28-án a marosvásárhelyi jogerős és visszavonhatatlan ítélet indoklását is megkapta Hargita Megye Tanácsa, és ennek értelmében az épület tetején, a bejáratnál, illetve a nagy gyűlésteremben elhelyezett három zászlót levették. A három lobogót a tegnap elfogadott elvi határozat értelmében a magyar történelmi egyházakra bízták megőrzés céljából. – Hátha csak ideiglenes állapot az, ami következik. Az itt élőket képviselik ezek a zászlók, és senki sem utasította vissza őket – jegyezte meg Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, emlékeztetve, hogy nagykövetek, sőt román politikusok is elfogadták korábban a székely zászlót. Az ellenzék – elsősorban a Magyar Polgári Párt tanácsosai – sorra fejezték ki csalódottságukat, amiért a székely zászlóval kapcsolatban ilyen elvi határozat elé állították őket. Emlékeztették a tanácsosokat, hogy már az elején is hibának tartották a székely zászló és a megyezászló „összemosását”. Mezei János az éves tanácsosi juttatását is felajánlotta a parókiák székely zászlóval való ellátása érdekében, de véleménye szerint a megyezászlóként eltávolított lobogókat székely zászlóként kellene visszatenni a helyükre. Borboly Csaba megjegyezte: logikailag nem helytálló Mezei érvelése. Mint mondta: civilekkel való egyeztetések után december végén az egyházakkal is átbeszélték a körülményeket, és közös javaslatban döntöttek arról, hogy a három zászlót szimbolikusan a római katolikus, a református és az unitárius parókiára bízzák megőrzés céljából. A rendkívüli tanácsülésen részt vett Darvas-Kozma József római katolikus esperes, Szatmári Szilárd református és Solymosi Alpár unitárius lelkész. Darvas-Kozma sajnálatosnak nevezte, hogy a zászlókérdés nagyobb problémát jelent a 247 lejes kollektívnyugdíjnál. Mint mondta: náluk jobb helyen lesz a zászló, mint a megyei tanács raktárában, és arra intett, mindenki méltóságát tisztelnünk kell. Szatmári Szilárd reméli, hogy a zászlók minél hamarabb visszakerülnek a helyükre, Solymosi Alpár pedig sajnálatát fejezte ki, amiért román nacionalisták mellett erdélyi magyar belviták miatt is kiszolgáltatottá vált a székely zászló. „Polgári sétát” kezdeményezett, amelynek jegyében a három zászlót a papokkal együtt megyei tanácsosok kísérték el az illető parókiákra. Kovács Hont Imre