Az 1944. augusztus 26-i orosz betörésre emlékeztek tegnap az úzvölgyi katonatemetőben. Az esemény Nagy György János hódmezővásárhelyi kereszt- és kopjafakészítő által készített kereszt megáldásával kezdődött, az emlékjelet az úzvölgyi Csuklyánka alatt állították, a Miskolci Tizedik Gyalogezred emlékére.

Fejet hajt a veterán katona

Birtalan Sándor, Csík­szent­márton polgármestere köszöntötte vitéz Bartha Mihályt, aki közel hatvan éve jár rendszeresen az úzvölgyi katonatemetőbe a harcmezőn elesett bajtársaira emlékezni. 

– Mi, kései utódok 1994-től járunk ide rendszeresen megemlékezni. Augusztus 26-a az orosz csapatok második világháborús betörésének napja – emlékeztetett a polgármester. – Ezen a napon, az úzvölgyi katonatemetőben gyűlünk össze fohászkodni azokért, akik értünk, hazánkért, családjukért feláldozták életüket, azért, hogy mi most békében élhessünk. Imádkozzunk, és kérjük az Istent, hogy soha többé ne legyen háború.

Az ökumenikus istentiszteletet Kovács Zsolt római katolikus plébános, valamint Bíró Erika és Bucsi Zsolt-Tamás református lelkészek mutatták be, majd több világi vezető is megosztotta a hallgatósággal ünnepi gondolatait. 

Történelmet írtak 

Tánczos Barna szenátor szerint történelmet írtak azok, akik szembeszálltak a betörő ellenséggel, reménytelen harcot vállalva a túlerővel. Hozzátette: hiszi, hogy a jelenkorban is képes közösségünk történelmet írni, „erőt tudunk mutatni békeidőben is”. Példaként említette, hogy közel hatszázezer magyar ment el szavazni a legutóbbi választásokon. 

A mai Árpád-vonal

Hajdu Gábor parlamenti képviselő felidézte az 1944. augusztusi és szeptemberi eseményeket.

– A mai Árpád-vonal  bástyáit jelentik az iskolák, a közbirtokosságok és minden olyan intézmény, amely arra hivatott, hogy az új generáció számára lakhatást, otthon és szülőföldet biztosítson

– mondta Hajdu Gábor.

A parlamenti képviselő szerint a felsoroltak mellett a fiataloknak szükségük van hadianyagra, ami nem más, mint az erős nemzeti öntudat.

– Az ezeréves múltra visszatekintő Árpád-vonal történelmét mi kell fenntartsuk. Úgy, mint vitéz Bartha Mihály, Misi bácsi, aki részese volt az ütközetnek, és ma itt áll százévesen unokái és dédunokái gyűrűjében

– hívta fel a figyelmet a képviselő. 
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke megjegyezte, hogy közösségünk ezen a helyen a sajátját védte, nem más javaira tört, s volt, amikor „ideológiát és a békétlenséget akartak ránk erőltetni”.

– Ez nem sikerült, fenyőfa módjára inkább eltörtünk, mintsem engedjünk a nyomásnak – hangsúlyozta, kiemelve, hogy ezt a hozzáállást kell továbbadni a fiataloknak, majd felidézte az úzvölgyi katonatemető néhány éves kálváriáját. – Akadtak, akik nem hittek benne, hogy sikerül eltávolítani a betonkereszteket, most vannak, akik nem hiszik, hogy sikerül a fakereszteket eltávolítani, pedig a jog erejével ez sikerülni fog

– tette hozzá. 
A megemlékezés záró­moz­zanataként megkoszorúzták az emlékművet. A hangulatot a csíkkozmási Tuzson János Fúvószenekar játéka tette ünnepélyesebbé.

Egy kis történelmi előzmény
1944. augusztus 26-án, a második világháború során, az orosz hadsereg jelentős támadást indított Erdély területén. Az orosz betörés célja az volt, hogy megszerezze a stratégiai fontosságú területeket és további nyomást gyakoroljon a német és magyar csapatokra, amelyek a frontvonal közelében harcoltak. A harcok következtében számos katona és civil veszítette életét, és sokan közülük az úzvölgyi katonatemetőben nyugszanak.