Mi mással is készülne egy gyermekekből álló előadócsoport karácsonyra, mint betlehemes játékkal? A téma adott volt, így a csíksomlyói romatelepen élő gyermekekből álló Borsócska előadócsoport tagjainak már csak meg kellett tanulniuk a verseket és énekeket, illetve szerepüket jól be kellett gyakorolniuk. Az ünnep előtt előadásukat hallhatták csíkszeredai járókelők is, de a gyermekek felléptek szüleik előtt, és még egy közeli faluban, Csíkpálfalván is felcsendült a hangjuk.

Nehézkesen kezdődött

A Csíkszeredai Máltai Szeretetszolgálat Borsócska előadócsoportjába mintegy negyven roma gyermek tartozik. A csoport legidősebb tagja tizenhat éves, a legfiatalabb pedig még nincs öt. Énekeket, verseket, színjátékot tanulnak Szász Zsuzsanna szociálpedagógus vezetésével, és a vegyes korosztályú csoport évente négy, különböző témájú előadást gyakorol be. Mint a pedagógus mondja, az előadócsoport története két évvel ezelőtt, 2022 karácsonya előtt kezdődött.
– Amikor a Máltai Szeretetszolgálatnál szociálpedagógusként kezdtem dolgozni, magától értetődő volt, hogy a gyermekeket énekelni is kell tanítanunk. Karácsony előtt az Aranyalma Óvoda adománygyűjtést szervezett a somlyói gyermekeknek, és gondoltam, úgy illendő, hogy a kedvességet énekszóval köszönjük meg, úgyhogy egy kis, egyszerű műsorral készültünk fel, amit az ajándékok átadásakor a gyermekek elő is adtak. Lassan, nehézkesen ment a tanulás, de végül nagy siker volt az éneklés, nemcsak a gyermekeknek, hanem nekem is, úgyhogy eldöntöttük, hogy folytatni fogjuk a szereplést – emlékezik vissza Szász Zsuzsanna.
Ezután már A dzsungel könyve musical dalait kezdték el tanulni. Mint a pedagógus mondja, akkor még nem volt felépülve a Csíkszeredai Máltai Szeretetszolgálat foglalkoztató központja, csak két, összeépített fémkonténer állt a rendelkezésükre, ahol negyven gyermekkel összezsúfolódva énekeket és színjátékot tanultak. Lassan kirajzolódott egy zenés színdarab, amelyet a gyermekek elő akartak adni egy színpadon, és nevet is akartak adni kis csoportjuknak.
– Olyanok voltak, mint a borsószemek, ahogyan ültek egymás mellett, zsúfoltan. Aprók voltak, és sokan: így lett az előadócsoport neve Borsócska – teszi hozzá.

Egyre jobban folytatódott 

Lehetőséget kerestek fellépésre, és mivel tavasz volt és közeledett a roma világnap, ezért megkérdezték a Sapientia Csíkszeredai Karát, hogy a világnap alkalmából partnerek lennének-e egy rendezvény szervezésében. Nyitottak voltak, úgyhogy a gyermekek ott színpadra tudtak állni, és Szász Zsuzsanna szerint ez meghatározó élmény volt számukra. Amikor hazaértek, azt kérdezték a pedagógustól, mit tanulnak meg a következőkben. Így vált folyamatossá az előadásokra való készülés, az énekek, versek és koreográfiák tanulása, és A dzsungel könyve után A Pál utcai fiúk musical némileg egyszerűbb, rövidített változatát tanulták meg.
– Egyre többet tudtak tanulni a gyermekek, egyre fogékonyabbá váltak, fokozatosan fejlődtek. Időre volt szükség, amíg mindenki megszokta a szabályokat, de nagyon jól alkalmazkodtak – mondja Szász Zsuzsanna.
A somlyói romatelepen élő gyermekeknek mindennap tartanak felzárkóztató oktatási tevékenységet a Csíkszeredai Máltai Szeretetszolgálat központjában, de a próbákra nem járnak mindannyian. Ha a szerepük megkívánja, cigány nyelvet is tanulnak együtt, és a zenei nevelés is része a próbáknak. Repertoárjuk egyre csak bővül, és Palya Bea népdalénekes, előadóművész dalait is bátran énekelik. Annyira bátran, hogy egy videót el is küldtek magukról az énekesnőnek, amire kaptak választ, később pedig személyesen is találkozhattak az előadóművésszel, sőt: együtt énekeltek és táncoltak a somlyói központban.

Motiváció a mindennapokra

A gyermekek nyitottak, kíváncsiak és érdeklődők, tanulni, tudni akarnak, és leginkább bizonyítani, közli Szász Zsuzsanna. Az iskolában egyre jobb visszajelzést kapnak, többen is a legjobb tanulók közé kerültek. 
A csoport bárhol szívesen – habár egy-két gyermek nagyon is lámpalázasan – színpadra áll. Sokszor okoztak már meglepetést a közönségnek, amelynek tagjai elmondásuk szerint egyszerűbb előadásra számítanak. A gyermekek szülei sokáig nem értették, hogy miért fontosak a próbák, de miután már második-harmadik alkalommal látták gyermekeiket a színpadon és tapsoltak könnyes szemmel, megértették, hogy miért fontos a heti két próba.
– A szülőknek is meg kellett szokniuk ezt a rendszert. Épp ezért nemcsak a gyermekekkel, hanem a szülőkkel is elbeszélgetünk a próbák szabályairól, menetéről – közli a pedagógus.
A gyermekek örülnek, hogy szüleik, testvéreik előtt bizonyíthatnak. Lelkesíti őket a taps is, de egy-két jó szó, dicséret annál inkább, és Szász Zsuzsanna szerint minden apró megerősítés arra biztatja őket, hogy folytassák, amit elkezdtek. A dalszövegeken, verseken és színdarabokon kívül azonban sok mást is tanulnak: a hetedik osztályos Rostás Klaudia például azt mondja, hogy ő megtanulta megbecsülni társait, és a nyolcéves Czine Maia egyetért: szerinte szó nélkül segítenek egymásnak. A tizennégy éves Czine Nicoleta azt mondja, megtanult türelmesnek lenni a nála kisebbekkel. A tízéves Rostás Eduárd dobolni is tanul, motiváltnak érzi magát, és Czine Alexandra Blanka számára a legjobb azt látni, ahogyan a közönség tagjainak kemény arcvonásai megenyhülnek, miközben ők énekelnek.
Amíg kérdezem őket, nem vágnak egymás szavába, figyelnek arra, hogy mit mondanak társaik, és jelentkeznek, ha szólni akarnak. Többen gyűltek össze, hogy megosszák élményeiket, mindnyájukat nem is tudjuk megemlíteni, de mondandójuk alapján egyértelmű, hogy számos pozitív élménnyel gazdagodtak, amelyek nagy hatással voltak rájuk. Ők azt mondják, hogy leginkább Zsuzsi néniéknek hálásak: szeretik őket, és köszönik nekik, hogy foglalkoznak velük.