A motorosok megáldásának hagyománya Hargitafürdőn kezdődött a múlt évtized közepén. Mivel a lelkészek, plébánosok közt is többen kedvelik és gyakorolják a motorozást, ilyenkor, a szezon elején hívják össze a Székelyföldről és Erdély különböző vidékeiről a sporttársakat. A motorozás életforma, életérzés is. Magyarországon valamivel korábban fogant meg ez a fajta hagyomány, hiszen megjelent a motoros zarándoklat műfaja, amikor több száz járművel közelítettek meg magyarországi és lengyelországi búcsújáró helyeket. Először ott vált szokássá, hogy utazásaikra áldást kérjenek, s hogy közösen imádkozzanak a szerencsés célba érésért meg a búcsúval gazdagodott hazatérésért. Mintegy tíz éve székelyföldi motorosok is bekapcsolódtak a búcsúkba járás szervezett és „gépesített” formájába. Így honosodott meg ez a szép gyakorlat, amely hitet erősít, ugyanakkor figyelmességre, összpontosításra szoktat. – Ez a találkozás arra emlékeztessen, hogy ahol vagyok, áldás lehessek – mondta a bevezető áhítatban Bátor Botond pálos szerzetes, az esemény kezdeményezője –, mert mint annyi minden, a motor is Isten ajándéka. Merjük és tanuljuk meg használni a magunk és embertársaink legnagyobb örömére, és lehetőleg kerüljük a nehéz közlekedési helyzeteket, tartsuk be szabályokat és sebességkorlátozásokat, s ha kell, ott segítsünk, ahol szükséges. Munkatársunk, László F. Csaba képriportja a Hármaskeresztnél megtartott idei találkozón készült április 24-én, Szent György napján, a kora délutáni órákban.

(sm) HN-információ