Zsúfolásig telt a csíkrákosi kultúrotthon szombaton délelőtt a Hargita Megyei Kulturális Központ és partnerei – Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány, a Hargita Megyéért Egyesület és Csíkrákos Polgármesteri Hivatala – rendezvényén. A Székelykapuk múltja és jelene című tanácskozásra nemcsak a csíkszéki településekről, hanem a szomszédos megyéből is érkeztek előadók és érdeklődők. Szőcsné Gazda Enikő, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatója Régi csíki székelykapuk címmel tartott előadást. Több székelykapura vonatkozó eredetmagyarázatot osztott meg a jelenlévőkkel. Huszka József 1854-ben született magyarországi néprajzkutató szerint a székelykapuk távol-keleti eredetűek, az 1855-ben Sepsiszentgyörgyön született Szinte Gábor szerint a székelykapu cinteremkapukból fejlődött ki. Az ugyancsak az 1880-as években született magyarországi Györffy István néprajzkutató a székelykaput a gyepűrendszer maradványának tulajdonítja, azaz szerinte a határőr besorolással együtt került a székelység kultúrájába a székelykapu. Viski Károly néhai néprajzos szerint az egykori mikházi ferences kolostor 1673-ban állított székelykapu nemesi kúria- és udvarházkapukból eredeztethető. Rámutatott: minden tájegységnek megvan a maga különlegessége, ettől is szép az, hogy Székelyföld vidékein más-más díszítésűek a székelykapuk.

– A csíki székelykapuk nagyon változatosak, de ez esetben is megfigyelhető, hogy mikrotájegységenként és korszakonként is elkülönülnek. Van egy nagyon reliefált, nagyon domború, korai réteg, 1770-es, 60-as, 70-es évektől induló fennmaradt örökségünk, és vannak az 1860-as évektől megújuló, kicsit színezett kapuk, amelyekről forrás hiányában nem nagyon tudtunk, és nem is figyeltük meg a festéknyomokat – részletezte a néprajzkutató.
Ferencz Angéla szervező, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója lapunk érdeklődésére a rendezvény céljáról beszélt.
– A rendezvény célja, hogy találkozzanak a Csík környéki fafaragók, és olyan szakmai tudásra tegyenek szert, amelyek majd jó hatással lesznek az alkotásaikra, illetve a kapuállítási gyakorlatot is valamilyen formában a hagyományok és a sajátosságok jegyében tartja. Sikerült megszólítanunk nagyon sok faragót Maros és Kovászna megyéből is. Érződik, hogy rég nem volt megszólítva ez a közeg, amely nagyon hálás. Itt van, érdeklődik a téma iránt, és azt gondolom, nekünk intézményként felelősségünk, hogy olyan szakemberekkel kapcsoljuk össze őket és olyan tudáshoz juttassuk, amelyek aktuálisak és a 21. századi kihívásokra is választ adnak – mondta a kulturális központ igazgatója.

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a Hargita Népe kérdésére felidézte, 2008-ban a néhai Kovács Piroska máréfalvi nyugdíjas tanítónő szorgalmazta a székelykapuk megmentését. Így 2009-ben a megyei tanács elindította a Székelykapu programot. Azóta megyeszerte több tucat porta menekült meg az enyészettől.
– Szoktuk mondani, egy fecske nem csinál tavaszt, de Piroska néni áldásos munkája révén nagyon sokan felismerték a székelykapuk megmentésének szükségességét, hisz a székelykapu a térségi kulturális identitásunk jele is. Amikor 2012-ben Europa Nostra-díjat nyert Piroska néni, akkor a legmagasabb szintű épített örökségek listájára helyezték a székelykaput. Különben azt látom, hogy ebben a kapumentési akcióban nagyon fontos volt az is, hogy a magyar kormány is segített, amikor itt lehetetlenné volt téve, hogy mi helyi közpénzből támogassuk az értékmentési munkát. Mára, hála istennek, elértünk oda, hogy információink szerint nincs olyan 1700-as években épített székelykapu, amelyiket ne restaurálták volna. Az 1800-as években készülteket is sikerült rendbe rakni a megye mindhárom térségében, most már az 1900-as évek közepe tájékán tartunk, és rövidesen utol fogjuk érni magunkat ebben a munkában – részletezte a megyeelnök. Hozzátette: a székelykapuk megmentését immár az is segíti, hogy a Vámszer Géza Művészeti Népiskolában számos fiatal tanult és tanulhat fafaragást.
A Székelykapuk múltja és jelene című szakmai tanácskozáson Szőcs Levente, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum néprajzkutatója a Gyergyói-medence székelykapuiról beszélt előadásában. Domokos Levente restaurátor a kapuk megmentési folyamatát ismertette. Márton Vera és Márton Ernő a Pro Urbe Szentegyházáért Egyesület képviselői a Székelykapuk Szentegyházán című projektet és kiadványukat mutatták be. A tanácskozás második felében a fafaragásról tartottak kerekasztal-beszélgetést, amelyet Győri Balázs, a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégium faműves szakoktatója moderált.
A rendezvényt a magyar kultúra napja alkalmából szervezték.