– Mikor határoztátok el, hogy sérült fiatalokkal fogtok foglalkozni?

– Mi tizenkét évet éltünk Skóciában egy Camphill közösségnél, ahová először a kétezres évek elején mentem önkéntesnek, ott foglalkoztunk sérült fia­tal felnőttekkel, ami nagyon nagy hatással volt ránk. Egy év önkéntes munka már jelentősen meghatározta a kötődésemet a fogyatékosok csoportjához. A közösségben harminc-harmincöten voltunk egyszerre, amelyből tíz-tizenkét fogyatékos fiatal, együtt éltünk és együtt dolgoztunk, ez volt a szépsége. Egy olyan közösségi forma volt, ami pont arra épült, hogy teljesen inkluzív: együtt éljük az életet, és mindenben együttműködünk.

– Külső szemmel nézve, sérült fiataloknak állandó programokat biztosítani nagy kihívásnak tűnik. Milyen bánásmódot igényelnek ők?

– Az első év alatt türelemből tanultam a legtöbbet, de az egyik alapja az, hogy minden ember valamiért jön a világra, és mindenkinek feladata van. Mindenkiben ott vannak az értékek, amiket meg kell találni, és egy közösségen belül, egy védett keretben lehetséges úgy működni, hogy megkeressük egymás erősségeit, és annak helyet találunk a mindennapi életben. Ebbe beleértve azt, hogy a házat tisztán kell tartani, az asztalra ennivalónak kell kerülni, a kertben, amit lehet, meg kell termelni, de része a gazdag kulturális élet is. Mint mindenkinek, ezekhez nemcsak joguk, de igényük is van emberként ahhoz, hogy kulturálisan stimulálva legyenek, hogy szociálisan megkapják az irányítást és támogatást. Ezeket az értékeket kínálta az a közösség, és szeretnénk mi is kínálni itt.

– A Skóciában tapasztaltak alapján állítottátok össze az itteni tevékenységet?

– Igen. A munkánk alapja itt is a kerti munka és a birtokra való vigyázás – fűnyírás, fák metszése, ágak elhordása –, nagyon sok olyan feladat, amit el kell végezni, meg kell tanulni elvégezni. A birtok és a kert nagyon sok értelmes munkát biztosít, és ezt ki is emelném: az értelmes munka nem egy kitalált munka, belsőleg fejleszt, felelősséget épít amellett, hogy a munkának a valós eredményeit sikerélményként lehet elismerni. Ez visszahat a fiatalokra. Skóciában tizennyolc évesen kerültek hozzánk a fiatalok, és egy hét-tíz éves időszak alatt hihetetlen fejlődésen mentek át a közösségbe érkezők. Egy gyermeki létből érkezett sérült fiatal felelősségteljes felnőtté vált, aki tudta, hogy hol a helye a világban. Ez a kép vált számomra különösen fontossá.

– Honnan járnak a foglalkozásaitokra fiatalok? Önkénteseket is fogadtok?

– Olyan fiatalok járnak hozzánk, akik már betöltötték a tize­n­nyolc évet. Nem szeretem a fogyatékos szót használni, mert ha az ember önmagát kezdi vizsgálgatni is, kiderül, hogy mindannyiunkban van fogyatékosság. Legmesszebb Parajd­ról, de Alsóboldogfalváról, Fiatfalváról, a Nyikó mentéről és Székelyudvarhelyről is hoznak vagy szállítunk fiatalokat a programokra. Jelenleg tíz, családi körülmények között élő fiatalnak biztosítunk rendszeres foglalkoztatást, továbbá hat, az állami rendszerben gondozott fiatalt fogadunk. Jelenleg is itt van egy ügyes, dolgos csapat. Tavaly szeptemberben egy nagyon jó szakemberrel gazdagodtunk, Simó Évával. A férjemnek, Filipov-Soó Dimitarnak is szociálpedagógusi végzettsége, valamint tizenöt év tapasztalata van. Emellett van egy szociális munkásunk és jómagam – mind a jogi, intézményvezetési területen, mind a szociálpedagógiában, kézművességben jártas vagyok. Egy kertészre is szükségünk van, hogy pontosabb és hatékonyabb munkát tudjunk végezni. Önkénteseket is szoktunk fogadni, jelenleg is a kertben tevékenykedik két fiatal önkéntesünk. Minden évben a székelykeresztúri Erdélyi Ifjúsági Egyesület tíz nemzetközi önkéntest fogad.

– A csapat mellett a foglalkoztató központ is bővülni fog…

– Folyamatban van egy félmillió eurós fejlesztés, ami egy háromtermes, erre a célra tervezett nappali foglalkoztatóteret ad nekünk, megfelelő számú mellékhelyiséggel, kézművesteremmel, konyhával, mozgástérrel és egy egyéni terápiás térrel. A németországi Michael Stiftung alapítványtól kaptunk hetvenezer eurót, abból jutottunk el idáig. Ez mutatja a realitást is: kétszázezer euró alatti fejlesztéssel indultunk, a világ történései miatt félmilliónál tartunk. De keressük a megoldásokat, a pályázati lehetőségeket, és szeretettel fogadjuk a támogatást is. Találtunk ugyanakkor egy köztes megoldást: megkaptuk használatra a kisgalambfalvi református egyházközösségtől a helyi kántori lak két termét, amit adaptáltunk a program igényeire, és ennek köszönhetően megkaptuk az állami licencet is. Ez pedig nagy mérföldkő.