– Mióta foglalkoztatja önt Szilvássy Carola személyisége, élete?

– Elég régen… Az egyetemen a szakdolgozatomat Bánffy Miklósról írtam, és nyilván ennek kapcsán fókuszba került Szilvássy Carola is, hiszen az író, politikus életpályájának egyik kulcsszereplője, múzsája ő volt. Ennél tudatosabban 2006-tól kezdtem el dolgozni vele, amikor belefogtam a Református Gyűjtőlevéltárban lévő hagyatékának szisztematikus vizsgálatába. Később készítettem egy kiállítást, ami Szilvássy Carola alakját idézte meg, majd 2019-ben megjelent a Kendőzetlen feljegyzések Kolozsvárról című kötet, amely elsőként dolgozza fel báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola hagyatékát.

– Miért vonzotta önt ennyire Szilvássy Carola alakja?

– Mert egy nagyon modern, érdekes egyéniség volt, ami egy csomó, az arisztokráciához kötődő sztereotípiát oszlatott szét. Egy különleges nőtípus megtestesítője volt, és nem feltétlenül csak a szüfrazsetté. A századfordulón Európában megjelentek hasonló típusú nők, akikben a függetlenségi vágy, a tenni akarás és picit a feltűnés utáni vágy is jelen volt, mert megjelenésükben is kitűntek az átlagos nők közül. Az ő korának Erdélyéből gyakorlatilag alig ismerünk hasonló életpályákat, és számomra ezért is nagyon érdekes a Carola személyisége.

– Egy egyesületet is létrehoztak, amely a Carola nevét viseli. Mi a feladata ennek a szervezetnek?

– A Carola Egyesület tulajdonképpen baráti társaságként indult, kezdetben felújítottuk Szilvássy Carola sírját a Házsongárdi temetőben. De kiderült, hogy ezen a téren több feladat is adódhat, értékes hagyatékok kerültek hozzánk, mint például a Kovács Ildikó bábrendezőé, és akkor már éreztük, hogy intézményesíteni kell. Elsődleges feladatunk Bánffy Miklós és Szilvássy Carola emlékének az ápolása, továbbá a hagyatékgondozás.

– Egyébként maradtak fenn személyesen Carolához köthető tárgyak?

– Igen, néhány bútordarab, egy ládája és az előbb említett irattári hagyaték. Éppen ezért minden olyasmit, ami Carolához kapcsolódik, nagy örömmel fogad az egyesület.

– Tavaly készült el a dokumentumfilm, amely Szilvássy Carola életét, néha megosztó, de mindenképp rendkívüli személyiségét igyekszik közelképbe hozni. Ön volt az alkotói stáb egyik tagja. Mi volt tulajdonképpen a feladata?

– A film egyik rendezője voltam, ugyanakkor rendelkezésre bocsátottam a forgatókönyvíráshoz (amit Ugron Zsolna jegyez – szerk. megj.) minden háttéranyagot, kutatást, a tudományos háttér hitelességének biztosítása volt a feladatom. Továbbá ami számomra új volt, és nagyon kedves, hogy a vizuális világért is én feleltem.

– Miért fontos ennek a filmnek a létrejötte?

– Azt hiszem, hogy valamilyen hiányt pótoltunk. Egyrészt hoztuk azt a tudományos igényességet, ami elvárható egy ilyen filmtől, de a nézők igényeihez közeledve próbáltunk színesek, változatosak lenni, anélkül, hogy csorbulna a szakszerű hitelesség. Egy dologban egyeztünk meg első perctől kezdve: unalmasak nem akarunk lenni. Korábban voltak szakpublikációk, de a film egy bő óra alatt sokkal több információt képes nyújtani a korszakról, az akkori erdélyi irodalmi életről. Nem volt könnyű a munka, mert a Carola élete sokfelé elágazott, sok mindennel foglalkozott. A fő cél az volt, hogy ez a nő kicsit visszakerüljön a köztudatba, és azt hiszem, ezt valamilyen szinten sikerült elérni. Nemrég kaptuk például a jó hírt, hogy a sepsiszentgyörgyi öregotthon felveszi Szilvássy Carola nevét, a bárónő jótékonysági tevékenysége nyomán.

– Mit üzenhet egy mai nőnek Szilvássy Carola sorsa?

– Azt, hogy az élet drámai fordulataiból, a tragédiákból erőt kell meríteni ahhoz, hogy továbblépjünk. Hogy a nehézségek, a sorscsapások ellenére próbáljunk minél teljesebb és előremutató életet élni. Mindig arccal előre és állal fel.

– Szabad nő volt Carola?

– Igen. Nagyon szabad volt. Nem véletlenül választottuk A maga természete szerint és szabadon címet a filmnek.