Egyéb sporteszközökhöz hasonlóan a korcsolyák és szánkók is akkor funkcio­nálnak az elvárásoknak megfelelően, ha azokat – amellett, hogy az igényekhez mérten választjuk ki – karbantartjuk, és nem használjuk olyan körülmények között, melyek károsító hatással lehetnek. A témában egy korcsolyaélezéssel és síkarbantartással foglalkozó cég dolgozóitól kaptunk hasznos tanácsokat.
Mivel mindkét sporteszköz csúszófelületét fém­­ből készítik, elsősorban ezek állapotára kell figyelni: ne legyen rajta korrózió és rozsda, ha pedig karcolás vagy egyéb sérülés van a csúszófelületen, érdemes lekezelni azt. Ha a korcsolya elnyűtté válik, érdemes inkább lecserélni azt, szánkók esetében viszont a felújítás gyakran észszerűbb, mint egy új vásárlása, készíttetése.

Mikor nem megfelelő? 
Mind a korcsolyák, mind a szánkók esetében két szempontot érdemes figyelembe venni: az eszköz jól csússzon, és legyen irányítható. Utóbbi feltételezi azt, hogy az eszköz biztonságos legyen, hiszen egy nehezen vagy egyáltalán nem irányítható sporteszközzel a kanyarodás és a megállás is bizonytalan, sőt kis sebességnél is balesetveszélyes.
A korcsolyák akkor válnak ingataggá, ha elveszítik élüket. Ilyenkor instabilnak érezzük, nem siklik egyenletesen, hanem ide-oda kimozdul a haladási irányból. Az életlen korcsolyák jellemzője továbbá, hogy egy finomabb, gyengébb erejű fékezésnél is kicsúsznak. Ugyanakkor az újonnan vásároltak esetében érdemes megjegyezni, hogy azokat nem kiélezve árusítják, így az élezést a vásárlást követően kell rajtuk elvégezni. 
A szánkók esetében azok csúszásfelületének korrodálódása, kilyukadása vagy egyes elemek eltörése is „nyakát szegheti” a mókának, viszont jó hír, hogy mivel a legtöbb szánkó fából és fémből készül, elemeik hegeszthetők és cserélhetők. 

Éles kérdés
Hogy milyen gyakran szükséges a korcsolyát élezni, az elsősorban a használótól függ. Az eszköz állapotát egyaránt befolyásolja a korcsolyázó stílusa, súlya és képességei, az, hogy edzésre vagy csak hobbikorcsolyázásra használja-e, de a jégpálya állapota is fontos szempont.
Mindezen tényezőket figyelembe véve, egy szabadidős korcsolyát nagyjából 15 jégen töltött óra után javasolt élezni, míg az edzésre használtakat ennél jóval gyakrabban. Az eszköz élét két éles perem és egy köztük húzódó horony alkotja, élezéskor ennek a horonynak a mélységét állítják be, amit hüvelykben mérnek. Eszerint a horony mélysége a következőképpen változik: 1″-től 3/4″-en, 5/8″-en (ez optimális a szabad­idős korcsolyázáshoz és a műkorcsolya tanulásához) és 1/2″-en át (a hokikorcsolyával való első lépések megtételére alkalmas) 3/8″-ig (gyors megálláshoz és a jégen való jó tapadáshoz, nehezebb korcsolyázóknak ajánlott) vagy 1/4″-ig.
Ha a korcsolya tulajdonosának nincsen tapasztalata az élezés terén, az otthoni élezés balesetveszélyes lehet, és akár tönkre is teheti a sporteszközt. Ha mégis emellett döntenénk, mindenképp ajánlott védőszemüveget és kesztyűt viselni a művelet végzése közben.

De mi lesz a ródlival?
Azok a szánkók, amelyek vázát fémcsőből hegesztették, mára kikoptak a kereskedésekből – helyükbe a műanyag bobok és a fából készített, fémlappal megerősített talpú szánkók léptek.
A fémszerkezetes szánkók mellett szól, hogy könnyen javíthatók: bárhol szakadjon el a hegesztések mellett, kis odafigyeléssel újra össze lehet hegeszteni, ami a fából készült szánkók esetében nem működik, ráadásul ezek nem is bírnak akkora terhelést, mint egy fémvázas eszköz. A szánkók talpát fontos kezelni: használat után szárazra kell törölni azt, különben gyorsan „beleszökik” a rozsda, a talp felületét pedig érdemes viasszal bedörzsölni, ami nemcsak víztaszító hatású, de a csúszást is segíti. Házi praktikaként hasznos lehet a szánkók ülőrészén található farészt erősített vászonra cserélni, ami kényelmesebb és melegebb ülést biztosít.