Tisza Kata rövid, átütő erejű írásaiban mindannyian találunk legalább egyet, amelyik a mi lelkivilágunk, gyötrődésünk, fájdalmunk pontos leírása. Az irodalom és pszichológia határán egyensúlyozó írásokban a párkapcsolati nehézségek, a magány, a traumák, a szülői elvárások súlya és a szeretethiány bemutatása által az emberi lélek legmélyebb szintjeire kalauzol a szerző.
A terápiás önismeret útját járva, amikor a megküzdött traumák helyén üresség marad, az egyénnek kell kezdenie valamit ezzel a tátongó semmivel, és vissza kell találnia a lét öröméhez – Tisza Kata könyve ezen az úton vezeti végig az olvasót kíméletlen őszinteséggel, de a fejlődés lehetőségét kínálva. A szerzőnek nem ez az első, pszichológiai munkáit irodalmi eszközökkel bemutató alkotása: Tisza Kata interkulturális pszichológiai szakértőként az életút, az öregedés, az életminőség, az identitás és az előítéletekkel szembeni küzdelem kutatási területein dolgozik. Az Akik nem sírnak rendesen című, pszicho­prózákat tartalmazó műve után verseskötetet jelentetett meg A legjobb hely a városban te vagy címmel, majd megírta az érzelmi bántalmazásból kiutat mutató MOST-ot. 2020-ban jelent meg a Kékre szeretni című feldolgozásregénye, amely egy bántalmazó kapcsolatból való gyógyulási folyamaton kíséri végig az olvasót, majd 2021-ben A szerethető öregedés felé című esszéregényében összegzi doktori kutatásait a témában. A Hipnózis 6-kor abszurd terápiás történeteken keresztül próbálja kimozdítani sérült kapcsolati mintáinkat, A semmi megszelídítése pedig ugyancsak egy pszichés érzelmi válságból való kimozdulás folyamatát vázolja, történeteket mesélve.

Az emberi kondíció legmélye és legmagasabb szintje is az önmagunkkal levés – ennek az alapigazságnak az állomásait térképezi fel a szerző a rövid írások által, amelyek bár nem terápiás jellegűek, lehetőséget adnak arra, hogy szembenézzünk a lelki gyötrődéseinkkel, és megoldást keressünk rájuk.
A semmi megszelídítését nem azoknak ajánlom, akik szívesen olvasnak mások nehézségeiről, hogy ne kelljen szembenézniük a sajátjukkal; azoknak sem, akik el szeretnének menekülni a világ elől egy könyvbe mélyedve. Inkább olyan olvasóknak, akik nem félnek szembenézni lelkük legmélyebb fájdalmaival, tudnak közeledni saját belső világukhoz, illetve elindultak már azon az úton, amelynek állomásait olyan szépen felvezeti a szerző.
Tisza Kata könyve egy lehetőség: ha nem csapjuk össze az első oldalak elolvasása után, akkor fel fog tárulni előttünk egy olyan univerzum, ahol a semmin túl is létezik egy élhető világ, és nem is akármilyen: ez a lét öröméhez való visszatalálás.