Manapság egyre inkább fontossá válik, hogy az anyagi biztonság helyett a személyes célokat és megvalósításokat helyezzük előtérbe. Meglehet, hogy generációkkal ezelőtt még nem volt ennyi szakmai lehetőség, ezért elődeink egyetlen munkahelyen dolgozták le a lehető legtöbb évet a nyugdíjazásig. Nem volt választásuk, vagy nem mertek változtatni a biztonságos helyzeten, még akkor sem, ha már nem lelték örömüket a munkában.
A karrierváltás ma sem tűnik kevésbé félelmetesnek. Belevágni az ismeretlenbe mindig kellemetlen, de soha nem lehetetlen. Lehet, hogy negyven év fölött már túl idősnek gondoljuk magunkat ahhoz, hogy valami új munka után nézzünk, de sok esetben nem a világ, hanem csak a saját magunk által felállított korlátok akadályozzák a karrierváltást. Felnőttként jóval nehezebb munkahelyet váltani, mint tinédzserként vagy diákként. Idősebb korban azonban már olyan mértékű tudás van a kezünkben, amivel könnyedén alkalmazkodni tudunk egy új karrier új lehetőségei­hez. Aki negyven után képes belevágni a karrierváltásba, az elindul az érzelmi fejlődés, az önismeret és az önfejlesztés rögös útján. Hogy mi lesz az eredmény? Több szabadidő, több pénz vagy boldogabb élet? Talán mindenkinél más eredménye lesz a változásnak. Ideális esetben a friss munkahely ötvözni fogja a szenvedélyünket, az erősségeinket és a céljainkat egymással. Gyűjtsünk információkat, keressünk új lehetőségeket, találjunk vissza egy régi hobbinkhoz, indítsunk vállalkozást vagy üljünk vissza az iskolapadba. Bármelyiket is választjuk, adjunk bele apait-anyait, mert a pályamódosítás nem egy könnyed sétagalopp. Ilyenkor az a legnehezebb, hogy vágyunk az új kihívásokra, de közben nehezen lépünk ki a komfortzónánkból. Negyven év után ijesztőnek tűnhet, hogy a munkaerőpiac ismeretlen területeit kell megismerni, a világ változásait felfedezni, új dolgokat megtanulni, sőt, el kell viselni mások visszajelzéseit, kommentjeit. Teljesen természetes, ha ilyesmik fordulnak meg a fejünkben a karrierváltás közepette. De ha egy helyben, a számunkra kellemetlenné vált munkahelyen toporgunk még a következő években is, akkor sosem fogunk fejlődni. A felmerülő félelem érzését érdemes átformálni motivációvá, ami üzemanyagként szolgálhat a tanulás folyamatában.
Ha a karrierváltás önmagában nem okozna elég nehézséget, sajnos a technológiai, illetve a kommunikációs fejlesztésektől felgyorsult világunk is további nehézségeket lökhet az utunkba. Fontos figyelni arra, hogy ma már szinte kötelező több lábon állni, egy szakterületen belül több dologhoz érteni, a kollégákkal türelmesnek lenni és időről időre megújulni. Ha nem gondoskodunk arról, hogy a karrierváltás zökkenőmentesen menjen végbe, még hamarabb ki tudunk égni, mint a régi munkahelyen.
A karrierváltás lehetővé teszi, hogy fejlesszük és képezzük magunkat, de szigorúan csak akkor, ha lépésről lépésre építjük egymásra az előrehaladás szintjeit, és nem esünk feltétlenül a szélsőséges munkaváltás csapdájába. A tudatos pályaváltás az erősségeink, adottságaink és értékeink feltérképezésével kezdődik. Ne vészmegoldásként tekintsünk rá, hanem olyan változásra, amely megmutatja nekünk és a világnak, hogy mit tűztünk ki célul magunk elé. Nagyon fontos, hogy felnőttként is olyan munkát végezzünk, amelyben kiteljesedünk, és a szakmánk éppen azt az értékrendet tükrözze, amit szeretnénk másoknak is követendő példaként megmutatni.