Számos példát látunk a környezetünkben és a nagyvilágban arra, hogyan pusztítja az emberi hanyagság a természetet. Jóval kevesebb a pozitív példa, amikor a természet nagyszerűsége érvényesül, amikor a gondos kezek munkája elriasztja a romboló szándékkal érkezőket, és a táj vissza tudja nyerni pompáját. Kevés a jó példa, de kiindulópontnak, üzenetnek épp elég.
Gyergyószentmiklós főterét elhagyva, a Gyilkostó sugárúton sétálva egyre közelebb kerülünk a természethez: a Kápolna utcában elindulva már megcsillannak előttünk a napfényben a Csobot-hegyi kápolnák fehérre meszelt falai. A városközponttól alig egyórányi gyalogos sétával megközelíthető (szakrális) hely korábban nemcsak a csendre vágyók és békésen szemlélődők kedvenc kirándulóhelye volt: sokan ide jártak terepjárművekkel, sőt személyautókkal is, hangos zeneszóval, fel egészen a kápolnákig, az általuk alakított megszámlálhatatlan úton. A helyet szemét borította, több esetben a kis kápolnákhoz vezető keresztek is megsérültek, a tettesek soha nem kerültek kézre. Így bármennyire is szép és felemelő helyszín volt a Csobot-hegy, a talaj a legeltetésnek és a terepjárművek rongálásának volt kitéve, zaj és szemét fogadta a kirándulni vágyókat. 

2022-ben azonban példátlan összefogás kezdődött: civil szervezetek, egyesületek és önkéntesek egy erdőkert telepítését látták megoldásnak a további talajromlás elkerülésére, a növényzet sokszínűségének visszaállítására. A munka elkezdődött a kápolnákat övező kéthektáros területen. Első lépésként kerítést emeltek, hogy az visszatartsa a járművel érkezőket, és csak gyalogosan, esetleg biciklivel lehessen odajutni; fenyőféléket, lágy szárú növényzetet telepítettek a kerítés mellé, szakmai felügyelettel, folyamatosan szemmel tartva a kápolnák környékét. A kitartó, következetes munka, a gyakori jelenlét és a hely rendezettsége, úgy tűnik, visszariasztotta azokat, akik nem oda valók. A kápolnák környéke újra csendes, nincs letaposva a fű, a kis fenyők is élnek, a kerítés pedig hirdeti, hogy valakinek az udvarára lépünk be, ahol vendégként kell viselkednünk. 
Az elmúlt években közösségi összefogással megújult kápolnák körüli terület az örmény egyház tulajdonában van; itt tartják július 26-án a Szent Anna-napi búcsút, a nagyszerdai fáklyás keresztutat, valamint a húsvéti eledelszentelés is fontos része a kápolnák körüli vallási eseményeknek. A kápolnák felé meredek útszakasz vezet, de megéri a fáradságot, hiszen az ezernyi színben pompázó növényzet, a városra és a távolabbi hegyekre való rálátás felejthetetlen élményt nyújt, akár közösségben, akár magunkban sétálunk ezen a vidéken. Felérve a dombtetőre, pad fogadja a látogatót, és az egyik kápolna tornácán hintaszék is van, ahol megpihenve, a kilátásban gyönyörködve elgondolkodhatunk azon, hogy miért fontos a pozitív történéseknek is kellő hangsúlyt adni. Úgy gondolom, azért, hogy az úton mások is elinduljanak egy facsemete elültetésével, egy nemes ügy támogatásával, hogy legyenek helyeink, kedvenc tájaink, amelyek a természet mindenekfeletti fontosságát hirdetik.