Az ókori egyiptomiak lehettek az elsők, akik úgynevezett gyilkos kozmetikumokat használtak. Eltúlzott szem­sminkjük a mennyország köveként is számon tartott réztartalmú ásványból, a malachitból, valamint az ólom-szulfid tartalmú galénából, kőszénből, koromból, zsírból és különböző fémekből álló pasztából készült – olvasható a divany.hu-n. Ezek a kozmetikumok végül ingerlékenységhez, álmatlansághoz és szellemi leépüléshez vezettek, miután a szem vékony bőrén könnyen és gyorsan felszívódott minden káros anyag.

A gyilkos ólom
Az ókori Görögországban már nemcsak a nők, hanem a férfiak is túltettek az egyiptomiakon, és az ólmot már nem csupán a szemük köré, hanem az egész arcukra felkenték. Fehér ólomból kikevert arckrémüket az arcbőr foltjainak eltávolítására, valamint a bőr színének és textúrájának javítására használták. A kence akkora sikert aratott, hogy hamarosan az ólomalapú arcmaszkok is megjelentek.
Az ólomnak óriási egészségkárosító hatása volt, hiszen azon túl, hogy kiszárította a bőrt, ami aztán berepedezett és kisebesedett, meddőséget is okozott, valamint idegrendszeri problémákhoz, akár őrülethez is vezetett. Ennek ellenére a tehetősebb rómaiak az arc­halványításra használt fehér ólomra még egy kis vörös ólommal dúsított kencét is használtak azért, hogy a hullasápadtra fehérített arcuk egészséges, rózsás ragyogást kapjon. Mindezt attól a vörös ólomtól remélték, amit manapság akkumulátorok és rozsdaálló festékek gyártásához használnak. Az ólom az arckrémeken kívül a hajfestékek fő összetevője is volt. Az ólom mellett a higany és az arzén is gyakran előfordult alkotóelemként az ókori kozmetikumokban.

Krokodiltrágya is került a krémbe
Az ókori emberek néha állati ürüléket, vizeletet, valamint epét is használtak a sminktermékeik elkészítéséhez. Ezek főként a szépségmaszkok gyakori összetevői voltak, melyeket leginkább az arcon használtak sminkelés előtt. A kréta és az ólom mellett a szárított krokodiltrágyát is alkalmazták bőrfehérítésre. 
Higannyal rózsásított arcok
A fehér arc rangot, magas társadalmi státuszt jelképezett az ókorban, ám egyáltalán nem keltette egészséges ember látszatát. A pirospozsgás bőr érdekében az ókori rómaiak pirosítót használtak, hogy egészségesebbnek tűnjenek. De a pirosítók nem mindig készültek biztonságos összetevőkből. Ilyen alkotóelem volt a cinóber, vagyis a higany élénkvörös formája, ami vörös ércként is ismert. A cinóbert gyakran keverték a rúzsokba is a virágszirmok és a vörös kréta mellé. 

Bizarr szőrtelenítés
A test szőrtelenítése már az ókorban is fontos szerepet játszott a nők és a férfiak életében egyaránt. A fiatal görög lányok már tizenévesen ritkítani kezdték fanszőrzetüket azért, hogy felnőtt nőként már ne legyen gondjuk az intim területek szőrtelenítésével. Az epilálásra rovarokat használtak, amelyek egyesével rágták le a szőrszálakat.
Egyiptomban és Keleten sem kímélték magukat a nők, akik Kleopátra intimgyantareceptje nyomán égetett mészből, arzén-triszulfátból, vízből és olívaolajból készítettek maguknak gyantát, amely igen gyakran égési sérülést okozott a bőrön.

A pattanás elleni ostya gyakran halált okozott
Mintha az ólom nem lenne elég bőrkárosító, néhány ókori sminktermékbe arzént is kevertek azért, hogy hófehér arcbőrük legyen. Az arcápoló krémen kívül az arzént el is fogyasztották. Kis ostyákra kenték az arzénos masszát, és azt állították, hogy eltávolítják a pattanásokat és az egyéb foltokat, bőrelváltozásokat. Azok, akik túlzásba vitték az arzénos ostya fogyasztását, gyakran megbetegedtek. A hányással, hasmenéssel, hasfájással járó betegség sokszor halált is okozott.