Nemrég a Megyeháza Galériában nyitották meg újabb, aktfotókból álló tárlatát, Divine Feminine Beauty címmel, amely november elejéig látogatható.

– Mi a véleménye a mai fotózásról általánosan?

– A fotózást még az analóg gépek és fotófeldolgozás idején kezdtem. Ehhez képest most, a digitalizáció idején jóval egyszerűbb a folyamat, sokan vesznek fényképezőgépet és készítenek fotót, ezzel nincs is gond, sőt. A digitális fotózás előnye, hogy szinte azonnal láthatod az eredményt, természetesen a rengeteg utómunkát leszámítva, mert a fotókat még fel is kell dolgozni. Az analóg fotózásnál sokkal tudatosabban készítettünk fotókat.

– Mi inspirálta, honnan jött a kiállítás ötlete?

– Hosszú ideje szerettem volna egy aktfotó-kiállítást Csíkszeredában. A tárlatnak Nagykárolyban volt előzménye, a csíkszeredai kiállításra az ott bemutatott anyagot bővítettem. Utána voltak még fotózásaim, válogattam, egyaránt kerültek be és ki is fotók. Az aktfotózás a kedvenc műfajom, ezért is szerettem volna, hogy ízelítővel szolgáljak az itteni közönségnek. Kiemelném, hogy az akt nem egyenlő a pornográfiával, sokan ugyanis tévhitben élnek ezzel kapcsolatban.

– Milyen volt a fogadtatása a mostani, Divine Feminine Beauty című aktfotó-kiállításának?

– Egyelőre erre nem igazán tudok válaszolni, mert még annyira friss a kiállítás. A közösségi médiafelületeken viszont eddig számos pozitív visszajelzés érkezett. A szakmai körökben is elismerik a munkámat, szűk egy-két hónapja az Aradi Fotóklub szervezett nemzetközi fotópályázatot, ahol egyik alkotásommal ezüstérmet nyertem. Ez elégedettséggel tölt el. Budapesten, egy másik eseményen dicséretben részesültem, ezek számomra elegendő visszajelzések, amelyek megerősítenek a munkámban.

– Témái középpontjában gyakran állnak a nők. Van ennek valamilyen különös oka?

– Elsősorban a női szépséget szerettem volna hangsúlyozni és megmutatni. A modellek jó része nagyvárosokból érkezik, például Bukarestből, Konstancáról, ők profi modellek. Nehéz a közelben modellt találni, ilyen téren azért erőteljesen él az itteni emberekben, hogy mit mond a társadalom, a család és a barátok. A részletfotók (angol megnevezése bodyscape) esetében már közelebbi ismerősök is bevállalták, természetesen arc nélkül, itt is a női test szépségének hangsúlyozása volt a cél számomra. Az aktfotózás igazi csapatmunkát igényel. Bár profi modellekkel dolgozom, és majdnem tökéletes pozíciókban helyezkednek el szinte elsőre, mégis a pillanat megörökítése céljából fontos az összehangolt munkavégzés. A legutóbbi munka ideje alatt 1700 kattintásból nagyjából tíz fotót választottam ki és mutattam meg a közönségnek.

– A helyszínválasztásnak van különleges története?

– A szép, meztelen női testet szeretem bemutatni, kiemelni. Gyakran választok lerobbant, csúnya helyszíneket háttérnek, mert így nagyobb a kontraszt, és jobban kiemelhető a test. Ezzel szemben a természetbe beleolvad a test – ez a különbség a két háttér között, de mindkettőt szívesen alkalmazom. A színházi fotózásom közel kétéves egyeztetést követően jött létre. Meg akartam mutatni egy üres színházteremben is a női testet. Köszönöm szépen Szederjesi Ferencnek, aki mellettem számos más művészt is önzetlenül támogat a környéken. Továbbá a GG Pix & Shopnak is hálás vagyok a fotók minőségi nyomtatásáért.

– Munkájában mi szolgáltatja a legnagyobb felhajtóerőt? Mi az, ami előreviszi?

– Nem a pénzért csinálom. Ez csupán a hobbim, viszont egy jól elkészült, megkomponált fotó hatalmas sikerélményt jelent, az számomra mindent megér. A mostani vonalat szeretném tartani, és nem szeretnék ettől a későbbiekben sem eltérni, az idealizált női testet szeretném megmutatni minden alkalommal. A női szépség mellett a nők védtelenségét is szerettem volna megjeleníteni. Azért megjegyzem, nagyon nehéz tartani a határokat, hiszen hajszálnyi vonal választja el a művészi aktfotózást az erotikus, illetve a pornográf fotózástól. Nehéz ezt a szintet megtartani.