A gyermektelenség növekedése számos tényezővel magyarázható. A modern életmód és az értékek változása befolyásolhatja a párkapcsolatokat és a gyermekvállalási döntéseket – magyarázta Gergely Orsolya szociológus.
– Sokan választanak olyan életstílust, amelyben a karrier, az utazás vagy más énkifejező tevékenységek előtérbe kerülnek a gyermekvállalással szemben. Egyes nők és párok később döntenek a gyermekvállalás mellett, ami a reproduktív korlátok miatt növelheti a gyermektelenség esélyeit. Az anyagi bizonytalanság, a nehézségek a pénzügyi stabilitás elérésében is késleltethetik a gyermekvállalási döntéseket. A nők egyre inkább részt vesznek a munkaerőpiacon, és egyesek előnyben részesítik a karrierépítést az anyasággal szemben. A hosszabb tanulmányok és a szakmai előrelépés is további időt vehet igénybe. A társadalmi normák és elvárások változása is befolyásolhatja a gyermekvállalási döntéseket, például a házasság és a családalapítás hagyományos értelmezése változhat – sorolta a szakember.

A mélyben meghúzódó okok
A nők döntése a gyermekvállalásról tehát összetett és számos tényezőtől függ. Deé Ágnes pszichológus, családterapeuta szerint mindenkinek saját legitim döntése, hogy szeretne-e vagy nem gyereket vállalni.
– Az is előfordulhat, hogy valaki egyszerűen csak megtalálja a saját boldogulását és kiteljesedését gyermekvállalás nélkül is. Ez utóbbi mindössze azért furcsa nekünk, mert mai napig a kultúránk szerinti hagyományos nemi szerepekben gondolkodunk, és nem fér bele az, ami ettől eltérő. Egy nehéz gyermekkor után előfordulhat, hogy a nő azt érzi, úgy tudja elkerülni, hogy megismétlődjön, ami vele történt, ha ő nem vállal gyereket. Ugyanakkor ha egy gyermeket parentifikáltak (azaz szülői szerepbe helyezték), például sokat kellett vigyáznia a kistestvéreire, gondoskodnia róluk, felnőttként úgy védekezik az újrasebződéssel szemben, hogy nem engedi, hogy újra hasonló helyzetbe kerüljön (a gyermeke által). Gyermekkori szexuális bántalmazás vagy a szexuális élet tiltása és az ennek következtében kialakult szexuális zavarok is vezethetnek oda, hogy valaki úgy védekezik, hogy elfojtja az anyasággal kapcsolatos érzelmeit. Az is előfordulhat, hogy valakinek a párkapcsolati élete alakul kedvezőtlenül, nem talál alkalmas partnert, és azért dönt amellett, hogy nem vállal gyereket – részletezte a háttérben rejlő, gyakran tudattalan okokat a pszichológus, és kiemelte, hogy a gyermekvállalástól való elhatárolódás jelezhet tehát elakadást, fel nem dolgozott érzelmeket vagy belső bizonytalanságot, de nem minden esetben.
– Ha ez felmerül, mindenképp érdemes terapeuta segítségét kérni a lehetséges okok feltárásához. A lelki egészség szempontjából pedig elsődleges, hogy a döntés önazonos legyen – hangsúlyozta.

Számok, távlatok
Egyébként az Országos Statisztikai Hivatal szerint Romániában 43 százalékkal több gyermek született 1990-ben, mint 2020-ban, és a fiatal lakosság aránya 48 százalékról 35 százalékra csökkent. Gergely Orsolya megemlítette egy magyarországi szociológus, Szalma Ivett kutatását, amely azt támasztja alá, hogy a legtöbben, akiknek nincs gyermekük, szeretnének vagy szerettek volna szülővé válni, de valamiért nem sikerült. A leggyakoribb oka ennek a párkapcsolat hiánya vagy nem eléggé stabil léte, és az is gyakori indok, hogy kicsúsztak az időből. Ugyanakkor még mindig tabutéma annak felvállalása, hogy nem szeretnék gyermeket, továbbá nehéz megítélni, mikor tudatos a döntés, és mikor nem. A magyarországi kutatási eredmények nyomán az látszik, hogy a gyermektelenek mintegy egyötöde-egyhatoda tudatos gyermektelen. Minden bizonnyal ez az arány nőni fog, mert a Z-generáció (az 1995–2010 közt születettek) már sokkal inkább a saját értékrendje szerint kíván élni, és erre a generációra sokkal kevésbé hatnak nyomásként a társadalmi normák, elvárások – vélekedik a szociológus.

Tévhitek és előítéletek    
A gyermektelenséggel kapcsolatosan számos társadalmi tévhit és előítélet él. Az egyik az, hogy minden nő vágyik anyává válni, ám Gergely Orsolya szerint ez az elvárás nem veszi figyelembe az egyéni élettörténeteket, értékeket és vágyakat, és kizárhatja azokat, akik más életpályát választanak. Sokan egyenlőségjelet tesznek a gyermektelenség és meddőség közé. Előítéletes megközelítés az is, hogy a gyermektelen emberek önzők vagy felnőni nem akaró gyermekek, pedig sokan döntenek olyan felelős és jól átgondolt okok miatt, mint globális túlnépesedés, klímaproblémák vagy az egyik szülő genetikai betegsége stb.
Egyesek gondolhatják, hogy a gyermektelen emberek nem lehetnek igazán boldogok vagy kiegyensúlyozottak, miközben sokan élnek teljes életet, és boldogságuk nem feltétlenül függ attól, hogy gyermekeik vannak-e. Előfordulhat az is, hogy a szülők vagy gyermeket nevelő emberek azt gondolják, hogy a gyermektelenek nem érthetik meg a szülői kihívásokat vagy a gyermeknevelés örömeit. Ez azonban ismét általánosítás: például testvérek, unokatestvérek gyermekeivel, keresztgyermekeivel nagyon sok tapasztalatot szerezhetnek.
– Ezek az előítéletek általában abból származnak, hogy a társadalom hagyományos normáihoz ragaszkodnak, de nem mindenki azonosul ezekkel a normákkal. Fontos az egyéni választások tiszteletben tartása és az elfogadása annak, hogy mindenki más életutat jár be – összegzett Gergely Orsolya.

Mi közünk van hozzá?
Tény, hogy a társadalom gyakran viszonyul negatívan a gyermektelen párokhoz, nőkhöz.
– Sokszor jellemző dinamika – és valójában a belső bizonytalanságunk táplálja –, hogy ha valamit egy személy másként tesz, mint én, akkor úgy tudom meggyőzni magam, hogy én jól csinálom, hogy a másikat megkérdőjelezem vagy számonkérem. Valójában ez is görbe tükör, mert ha én jól vagyok a saját döntésemmel, akkor miért érdekel más?! Társadalmilag is feljogosítva érezzük magunkat, hogy számonkérő jellegű kérdéseket tegyünk fel a másiknak. Fontos lenne tudatosodjon mindenkiben, hogy a másik ember ilyen jellegű döntése nem tartozik rá, sosem tudhatjuk, milyen fájdalom vagy küzdelem van mögötte. Ugyanakkor ha valaki, aki nem vállal gyereket, letisztázza magában az okokat, és rendben van ezekkel, akkor a környezet negatív visszajelzéseivel szemben ellenállóbb. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy nem tartozunk magyarázattal, és ez belsővé is tud válni, ha jól vagyunk magunkkal és a meghozott döntéssel – hangsúlyozta Deé Ágnes.

Csak pozitívan!
Nyilván hosszú távon a születésszámok csökkenése és a gyermektelenség emelkedése aggodalomra ad okot, a társadalom elöregedéséhez vezet, ha egyre többen lesznek, akik nem vállalnak gyermeket.
– Nem véletlen, hogy szinte minden ország ösztönző családpolitikák bevezetésére törekszik. Viszont az elemzések arra mutatnak rá, hogy a kevésbé invazív családtámogatási rendszerek a legeredményesebbek. Amikor nem vénleányadót fizettetnek (mint Romániában 1990 előtt), hanem ösztönzően hatnak, és a gyermeknevelési kérdésben rendszerszinten próbálnak besegíteni. Például ne csak a magyarság jövőjének teljes borúját borítsuk a fiatalokra, hanem teremtsünk olyan lehetőségeket, amelyek a gyermekvállalást pozitívan, nem agresszíven ösztönzik, és megnyugtatják a gyermeket vállaló szülőt, hogy tényleg komolyan vesszük azt, hogy minden gyermek a teljes közösségnek öröm, és nem csak addig kell, amíg statisztikailag ki tudjuk pipálni, hogy van. Elegendő bölcsődei helyekkel lehet ezt elérni, rendes adókedvezménnyel, kisgyermekesekre való odafigyeléssel, rendes oktatási rendszerrel, hogy a szülő ne úgy érezze, hogy minden energiát bele kell fektetnie a pluszórákba, hogy a gyermekéből sikeres embert faragjon. Ha csak elvárás, nyomásgyakorlás van, abból ellenállás és görcs lesz – hívta fel a figyelmet Gergely Orsolya.