Nagyjából három hete jöttem haza a budapesti nyaralásról, így még egészen frissek az utazással kapcsolatos gasztronómiai élményeim. A világ minden tájáról találni ételeket a fővárosban fellapozott étlapokon, de a népszerű hazai fogások legjavát sem felejtették el felsorakoztatni a kínálatban. Engem azonban csak egyetlen finomság érdekel már egy ideje: a szusi. A vakáció tervezésének elején feltettük egymásnak a barátaimmal a kérdést, hogy ki mit szeretne csinálni Budapesten. Egy kívánsága mindenkinek teljesülhet, mondtuk nevetve. Bár így visszagondolva, a közös ütemterv elkészítése sokat segített abban, hogy mindenki érdekei érvényesüljenek, jól érezze magát a programokon. Én már-már megszállottan keresem az utazásaim ideje alatt azokat a helyeket, ahol ínyenc japán csemegéket kóstolhatok. A szusi itthon is egyre népszerűbb, de Udvarhelyen a legtöbben még mindig idegenkednek a nyers hal gondolatától, és egyelőre egyetlen jó távol-keleti étteremmel sem büszkélkedhet a város.  Nem is emlékszem, mikor ettem először szusit életemben, de arra igen, hogy nagy hatást gyakorolt az ízlelőbimbókra. Szeretem, mert egyszerű és nagyszerű étel. Budapesten pedig végre olyat ettem, amitől (lehetetlen szebben mondani) eldobtam az agyamat is. A kiszolgálás fenomenális volt, nagy örömömre, igazán megadták a módját a szusifogyasztás szertartásos rendjének. Az italkínálat csak halmozta az élvezeteket: először kóstoltam japán szilvabort, melynek íze kellemes, üdítő, és rendkívül sokoldalú módon fel lehet használni akár koktélok elkészítéséhez is.
Az étterem kiválasztásánál elsősorban egy autentikus helyet kerestünk, ami ugyan hagyományos ételeket kínál, mégis formabontó, különleges atmoszférájú. Végül egy olyan szusizót választottunk, amely egyszerre stimulálta minden érzékünket. Egy modern épületbe belépve vörös szőnyeggel borított lépcsők, távol-keleti műalkotások, díszes berendezési tárgyak fogadtak bennünket. A hamisítatlan japán hangulatot lágy fényekkel és lágy zenével teremtették meg. Bár baráti találkozón voltam, egy romantikus estét is el tudtam volna képzelni a főutcára néző asztalnál, ahol helyet foglaltunk. Alig bírtam magammal, rögtön a dolgok közepébe vágtam: még mielőtt a személyzet a segítségünkre sietett volna, én már lázasan lapoztam az étlapot. Pillanatok alatt összeraktam a saját lenyűgöző, ízlésesen felszolgált szusiválogatásomat. Hosszú percekig csak néztem a pici falatokat, csodáltam a halak, a gyümölcsök, a zöldségek és a rizs színes mozaikjait. Tetszett, hogy illatra és ízre is éreztem az alapanyagok frissességét, az aromák tökéletes harmóniában értek össze. Lehetetlen volt nem szerelembe esni a kombinációkkal. A csemegézés annyira kellemes hangulatban telt, hogy mindannyian beláttuk, bármikor szívesen hajszoljuk a gasztroélményeket más utazások alkalmával is. Elégedett bendővel mégiscsak jobban telik a nyaralás.