Talán nincs is olyan ember, akinek ne csengene ismerősen a címben említett dalszöveg. Ízlések és pofonok, szokták mondani, és ezúttal is helyénvaló a kijelentés: van, aki a házi süteményre, más a boltira esküszik, ki az egyszerűbbet, ki pedig a bonyolultabbat, krémeset, habost szereti. 
A süteményipar jelentős változáson esett át az utóbbi években, alig lehet már követni a trendeket, színeket, formákat, ízeket és olykor meghökkentő ízkombinációkat. Szinte hihetetlen, hogy a nagymamáink által sütött egyszerű édességektől hová jutottunk. Ha csak a tortákra gondolunk, már hatalmas a változás. Míg néhány éve a többemeletes, cukormázzal vastagon bevont, formára alakított torták hódítottak, mára a könnyedebb, egyszerűbb, letisztult torták a keresettebbek.

Bevallom, engem is mindig vonzott a cukrászat, és mindig csodálattal figyeltem a sütéssel kapcsolatos műsorokat. Hihetetlen, hogy milyen tehetségek vannak világszerte, hány meg hány tortacsoda születik a kezük között, amelyek annyira valósághűen ábrázolnak dolgokat, hogy meg sem lehet róluk mondani, hogy valójában sütemények. Az meg már más kérdés, hogy kifizetni sem lehet olyan egyszerűen ezeket az alkotásokat. A felgyorsult világ és a megfeszített tempóban zajló életünk hatásaként ma már egyre kevesebben állnak neki otthon süteményt készíteni. Néhány évvel ezelőtt még én sem tudtam sütni (még egy egyszerű piskótát sem), ám egy hirtelen ötlettől vezérelve, kedvtelésből nekivágtam egy hobbicukrász-tanfolyamnak, amelyet aztán követett a második, majd a harmadik, és ma már elmondhatom, hogy ha nem is túl szépet, de legalább finom sütiket tudok készíteni. Megtanultam, hogy a sütés alapja, hogy élvezettel és alázattal végezzük, és hogy a legjobb barátunk a mérleg. Ha mindig pontosan kimérjük az összetevőket, nincs, mitől ne sikerüljön. Haszna mindenképp volt a képzéseknek, hiszen azóta nem vásároltunk egyetlen születésnapra sem tortát, hanem elkészítettem én magam. Aki azonban nem süt, annak még mindig ott a pékség, cukrászda, kézműveslabor, amelyekből jó néhány működik Székelyudvarhelyen és környékén, így a „mindenmentes”, vegán süteményektől az extravagáns francia finomságokig bármit megkóstolhatunk.
Az utóbbi időkben tapasztalt drágulási hullám a süteményeket sem kerülte el, sőt! Drágultak az előállítási költségek, az alapanyagok, így nem is csodálkozhatunk, ha borsosabb árat kérnek egy-egy szelet sütiért. Január elsejétől tovább emelkedett a cukortartalmú termékek áfája, ami szintén a vásárlók zsebét terheli. Az is fölöttébb érdekes az új szabályozással kapcsolatosan, hogy ha helyben fogyasztja a vásárló, akkor kilencszázalékos áfát kell fizetnie, ha elvitelre kéri, akkor viszont tizenkilenc százalékos áfát számolnak fel rá. Ezek tükrében, úgy érzem, jó döntés volt ,,magamba” fektetni, és ha mégis sütizésre adjuk a fejünket, mindenképp helyben fogyasztunk, különben lehet, hogy már nem is lesz annyira élvezetes az a bizonyos habos sütemény.