A pickup járművek rendeltetése kevéssé változott az évek során: a platót ki lehetett használni, amíg a laprugók és az alváz engedte, és a bikaerős 2,4-3 literes motorokat is szemérmetességet nem ismerve lehetett kikínozni a legnagyobb sárból. A nehéz terep és folyamatos igénybevétel természetesen a legedzettebb gépeken is kifog idővel, ez alól pedig a pickupok sem kivételek.
A korábban megbízhatónak ismert társaiknál a hibák felismerésekor kezd igazán kilógni a lóláb, mivel fenntartásuk jóval költségesebb egy szokványos személyautónál. Bár ismerjük hátrányait: habzsolva majszolják a tíz‑tizenkét liter gázolajat száz kilométeren, tetemes összegű a kötelező biztosítás, és magasabb az éves adó értéke is, ám a felhasználók lemorzsolódásáról mégsem hallani, vagy ha igen, csak kategóriaváltás miatt. Ugyanakkor a munkagépek piaca napjainkban kedvezőtlen helyzetbe került a tulajdonosok számára a gyártósorról legördülő autók gyengébb minősége miatt.

A régire esküsznek
A fogyasztás növelésének módszere a munkagépek gyártásának folyamatába is belerágta magát – a minőség és a teherbírás kárára. A régi pickuptulajdonosok a kétezres évek elején gyártott modellekre esküsznek, azok közül is főként a Mitsubishi L200, a Mazda B2500 és élmezőnyben a Toyota Hilux modelljeire, mondván, hogy a gyári értékeket jóval túlteljesítő teherbírással rendelkeznek. Nehezebben sérült a futómű és a felfüggesztés, az alváz későre kezdett korrodálódni, és nagyobb terhelés során sem szakadt el, a gyárilag 300‑500 kilogramm teherbírásra kiadott laprugók pedig egy tonna terhelést is elbírtak földúton. 
Mára az idő vasfoga kikezdte a hűséges járműveket, de egy‑egy jobb állapotban levő idős munkagép felveszi a versenyt a gyártószalagról frissen legurult társaival. Tesztek és használati tapasztalatok azt mutatják, hogy a mostani pickupmodellek alváza könnyebben korrodálódik, amire a „sasszé” falvastagságának elvékonyodása is rásegít, de gondok vannak a futómű tartósságával, a motorterheléssel és a lengéscsillapítók minőségével is. Bár a motorok bikaereje megmaradt, a füstszennyezést is szabályozó rendszer miatt korántsem lehet olyan hatásfokban kihasználni, mint a korábbi modelleknél – ami, a tév­hitekkel ellentétben, nem heves előzéseknél, hanem nehéz terepen való ellavírozásnál igencsak fontos!

Kényelem a teljesítmény kárára
A frissen érkező munkagépeket sok esetben könnyítik, visszavesznek a lóerőkből, vagy komfortosabbá teszik – nyilván kell igazodni a fogyasztókhoz, ahol a kényelmes, jól dizájnolt, esztétikus autók kelendőbbek. Így estek le a Ford Rangerek egyes modelljeinél a lóerők, és került spirálrugó az új Nissan Navara modellekbe, ám mindkettő esetében 400 Nm fölé tornászták a nyomatékot és növelték a kényelmet, ami részint kárpótol az egyéb hiányosságokért. 
Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy gyári kiadásban hanyag módon kerülnek kézre ezek az autók. A szakszervizek és sufniszerelők szerint az újdonsült tulajdonos első feladatai közé kell tartozzon, hogy munkagépje alvázát üregkezeléssel együtt, kívül‑belül rozsdabiztossá tegye. A szintén kisajnált, vékonyabb anyagból gyártott kasznielemekért keveset lehet megelőzőleg tenni, ám egy fóliaréteg felhúzása meghosszabbíthatja a jármű életét. Bár szívós, erős és kitartó gépekről van szó, a hibákat figyelembe véve nem érdemes kihívni magunk ellen a sorsot: a javítási költségeknek borsos áruk van, legyen szó porlasztó-, váltó- vagy fékrendszer-meghibásodásról. Használt autó esetén nagyobb a hasonló hibák valószínűsége, ráadásul az értékük is jóval meghaladja az elvártakat.

Akkor melyik legyen?
Összességében: a mai pickupokra is jellemző, hogy más autókhoz hasonlóan jelentősen csökkent az élettartamuk, minőségük, ám emellett nagyobb kényelmet és biztonságot kínálnak. Az idősebb modellek mindmáig hasznos társak, bőven lehet hozzájuk alkatrészt találni, ám a korrózió nagy ellenségük. Ha odafigyeléssel, gondosan bánik velük az ember, még így is sokáig elkísérhetik, ha úton járnak vele, ha nem.