Gyászidőszak kezdődött el múlt vasárnap a legtöbb nő számára. Újabb négy év telt el a legutóbbi FIFA-világbajnokság óta, s férfiaink újult erővel csapnak le a távirányítóra, ami innen tova szűk egy hónapon keresztül fogja tenyerük szerves részét képezni.
Ez az időszak komolyan próbára teheti a párkapcsolatokat, a szebbik nem képviselői ugyanis nem föltétlenül követik ugyanolyan szenvedéllyel a focit, mint az ilyenkor raklapnyi sörrel, csipsszel s esetenként jó adag hangos cimborával felvértezett párjaik.
Ám, kedves hölgy olvasók, nem kell föltétlenül az unalomról szóljon számunkra ez a pár hét – eltölthetjük az időt hasznosan, mi több, akár kellemesen is, olyan tevékenységekre áldozva a drága időnkből, melyekre máskor talán nem is jutna. (Természetesen ez idő alatt – továbbra is – pokollá tehetjük kedvesünk életét, erre is lenne néhány vébéspecifikus ötletem, de ezúttal ne a kárörömben leljük meg a boldogságunkat.)
Biztos vagyok benne, hogy legtöbb nőtársamnak elsőre az ünnepi nagytakarítás lehetősége ugrik be. Nos, tegyük ezt most tiltólistára! Tavaly nem volt focivébé, mégis meglettünk vele (mondjuk, én pont nem). Ám az ünnepre való készülődésnél maradva, végre saját kezűleg elkészíthetnénk pár ajándékot, amit aztán a sikerélménytől büszkén (vagy éppen sunnyogva) tolhatunk a karácsonyfa alá. Bütykölhetünk személyre szóló karácsonyi üdvözlőket, varrhatunk ajándékzsákokat, köthetünk zoknit, sálat (vagy épp befejezhetjük azt, amit még a hatodikos kézimunkaórán kezdtünk el, s kaptunk rá egy árva hatost – írom én, némi keserű nosztalgiával a torkomban). Készíthetünk díszeket a fára, adventi kalendáriumot vagy éppen koszorút, kopogtatót (hálószoba)ajtóra, vagy beöltöztethetjük az ajándéknak szánt, pálinkával töltött üvegecskét horgolt köntösbe, nehogy aztán a kedves após, nagytata vagy éppen férj keze ráfagyjon a téli rittyegőben, mise után.
De ha már október elején megcsömörlöttünk az „ünnepre hangoló” giccskavalkádtól, akkor keressünk olyan elfoglaltságot, ami ünneptől független. Például keressük fel egy régi jóbarátunkat, akivel már ősidők óta nem beszéltünk (mert, mondjuk, azóta is tartozik, de ezt most tegyük félre), s hívjuk meg őt egy kávéra vagy vacsorára. A gondolatot akár merészebbre is foghatjuk, s elmehetünk kedves pajtásunkkal egy közeli wellnessbe vagy kocsmába (vébét nézni).
Ha ezek közül egyik ötlet sem tetszene, fogjuk egyszerűbbre a figurát: mindannyiunk könyvespolcán van pár olyan könyv, ami évek óta sóvárogva les, hogy mikor kerül sorra. Hát most! Egy pohár (üveg!) finom bor társaságában elolvashatjuk végre azokat is, amikre eddig nem volt idő, megnézhetjük azokat a fényképeket és emlékfüzeteket, kamaszkori szerelmes leveleket, melyek még a bajuszmentes időszakunkból származnak, vagy éppen magunkra boríthatjuk a gardróbot, s kidobhatjuk végre azokat a húsz éve őrzött göncöket, amelyek már csak a fejünkre jók. De megnézhetjük a legújabb sorozatokat is, igazi, egész estés, begubózós program gyanánt, vagy meghallgathatjuk ismét valamikori nagy kedvenceink féltve őrzött albumait. Sőt kipróbálhatjuk a legújabb tortareceptet, amit ha nem sikerül (adok rá százszázalékos esélyt), felszolgálhatjuk párunknak meccsidőben, a sör mellé. Sétáljunk, sportoljunk – az ünnepi zabát megelőzendő, leadhatunk pár kilót előlegben.
Valljuk be: a focivébé nem ördögtől való, s az örökkévalóságnak tűnő meccsek valójában a javunkat is szolgálhatják. Ne legyünk elfogultak, igyuk meg a (párunk által) gondosan előkészített söröket, s érezzük jól magunkat!