Lakóházakba, társasházakba és panellakásokba csak a szigorú szabályozások betartásával lehet kéményeket építeni, melyek kivitelezéséhez esetenként urbanisztikai és építési engedély is szükséges. A kémények építésére egy európai uniós irányelv és műszaki útmutató (EN 1443) mellett országos szabályozás is van érvényben (13/2002 és 170/2023), ami pontosan előírja, hogy a fűtés módját és a hőközpont teljesítményét tekintve milyen paramétereket betartva kell kivezetni az égés során keletkező gázokat. A füstelvezető rendszer szabályos kialakításával és rendszeres karbantartásával minimalizálható annak veszélye, hogy a kémény kigyulladjon, ami által személyi sérülés és tetemes anyagi kár is keletkezhet. 
Fontos kiemelni, hogy az alábbiakban közölt összes információ főként a jogszabályokon alapszik, a kivitelezést minden esetben szakképzett szerelőknek kell elvégezniük, mivel a hatályos speciális műszaki előírások esetenként változóak.

Néhány alapszabály
A kémény tervezését és építését megelőzően figyelembe kell venni néhány lényeges szempontot annak hatékonysága és optimális működése érdekében. Elsőként meg kell határozni a kémény átmérőjét és magasságát, hogy az a hőközpont teljesítményétől függően optimálisan tudja ellátni feladatát.
A füstáramlás a kémény magasságától (minél magasabb egy kémény, annál huzatosabb) és az átmérőjétől (az átmérőnek azonosnak kell lennie a tűztér kivezető nyílásának méretével) függ: ha nem elég magas a kémény, vagy túl szűk, rossz lesz a füstáramlás. Emellett a kéménybe való becsatlakozási pontok is (egy kéménybe csak egy tűzteret javallott bekötni) befolyásolják a füstáramlást: 45 és 90 fokos szögben lehet a tűztereket a kéményhez csatlakoztatni, minél több forduló van, annál inkább csökken a kémény teljesítménye. 
Fontos kiemelni, hogy attól függően, hogy mekkora a kazán, kandalló vagy kályha teljesítménye, változhat a kéményekhez csatlakozó bekötési szög: míg egy 10 kilowattos csempekályha bekötéséhez megfelelő a 90 fokos szög és a 160 mm-es belső kéményátmérő, addig egy 24 kilowattos vízteres kandallónak a 45 fokos bekötési szög és a 200 mm-es kéményátmérő javallott.
A hatályos előírások értelmében a kéményeket kötelező szigetelni, a téglából készült kéményeket pedig minden esetben le kell vakolni, hogy egy esetleges tűzeset veszélye a lehető legkisebb legyen. Utóbbit tekintve, a kémény tetőtől való távolságát is törvény szabályozza: a kémények tetőszerkezeten kívül eső része minden esetben el kell érje az egy métert – amennyiben ezt úgy éri el, hogy nem marad a kémény teteje és a tetőgerinc közt 60 centiméter, a kéményt a tetőgerinctől számított 60 centiméter magasra kell építeni. Előbbi esetben a kémény teteje és a tető felülete közötti távolságnak három méternek kell lennie.
Ha a kéményre nincs speciális záróelem építve, érdemes dróthálót erősíteni a füstjárat végére, hogy ne kerüljön kívülről szennyeződés a füstjáratba, időszakosan használt kémények esetében pedig ne fészkeljenek be a madarak. A törvény nem rendelkezik szigorúan arról, hogy a már meglévő kéményeket milyen időközönként kell takarítani, ám a régebbi kéményeket javallott évente kétszer seperni.

Mi található a piacon?
Mára már az uniós szabályozásoknak megfelelő, előregyártott kéményelemekből lehet a nagykereskedésekben válogatni, melyeket legtöbbször az összes hozzá tartozó elemmel együtt árulnak. Típusukat tekintve lehetnek rozsdamentes szerelt kémények, betonból készült, samottbelsejű és terrakotta kémények. Mindenikhez társul a hozzágyártott szigetelőanyag, a takarítóajtók, a kondenzkivezető és könyökelemek. 
Gyártótól függően a szerelt kéményekre tíz, a samottbelsejű kéményekre harminc év garanciát vállalnak, abban az esetben, ha az előírásoknak megfelelően építik fel és tartják karban azokat. A szerelt inox kéményeket kizárólag műanyag sörtéjű seprűvel szabad takarítani, ellenkező esetben gyorsan korrodálódni kezd.