Mindig is érdeklődve figyeltem másokat, hogy miként viszonyulnak egy sérült emberhez a környezetükben. Önmagamat is hasonlóan kritikusan figyelem, hogy milyen reakciókat vált ki belőlem egy-egy ilyen helyzet. Sokan a legtöbb esetben rácsodálkoznak a fogyatékkal élőkre, pedig egyáltalán nem hiányzik, hogy bámulják őket, hiszen ők is ugyanolyanok, mint bárki más – mint te vagy én. Életük értéke nem kevesebb és nem több, mint a többieké.
A Hargita Megyei Sérültek Egyesületének megyeszerte jelenleg 1800 nyilvántartott tagja van. Az utóbbi években szerencsére egyre több érzékenyítő kampány látott napvilágot a közvetlen környezetünkben, amelyek az elfogadást hivatottak segíteni. Ha a folyamat már kisgyermekkorban elkezdődik, akkor a gyermekek sokkal megértőbbek lesznek felnőttként is. Az érzékenyítés jó példáját már a gyermekkönyvekben is fellelhetjük: egyik legkedvesebb példa számomra erre a közkedvelt, Bartos Erika által írt Bogyó és Babóca mesékben a holdbogár története. A bogárkának túl gyengék voltak a lábai a járáshoz, szárnyai a repüléshez, de a szorgos kis barátok kerekes­széket eszkabáltak neki, amellyel bárhová eljuthatott, így folytathatták közös kalandozásaikat. Nagyon jó volt látni, hogy az óvodáscsoportunkban milyen odaadással gondoskodtak a gyermekek eltörött karú társukról, aki csak néhány hétig ugyan, de testi fogyatékossággal volt kénytelen együtt élni, és mennyire megértőek voltak akkor is, amikor egy kerekesszékes kisfiú személyében új csoporttársuk érkezett.

Nemrég egy újabb szívet melengető eseményről számolhattam be. Bikafalván, érzékenyítés céljából, már harmadik alkalommal szervezett élménymotorozással egybekötött istentiszteletet speciális igényű személyeknek a falu református lelkésze, akinek kreativitása, találékonysága számomra – és még sokaknak – példaértékű. A rendezvény célja, hogy rávilágítson: mindenkire éppúgy szükség van, mindannyian részesei vagyunk Isten tervének, annak a nagy kirakósnak, amelynek minden darabja fontos és értékes. 
Október elején nyílt meg Székelyudvarhelyen a Láthatatlan kiállítás második kiadása. Ez a rendhagyó, interaktív tárlat a vakok és gyengénlátók mindennapjaiba kalauzolja a látogatókat, fő célja szintén a szociális érzékenyítés.
Pár hete esküvőre voltunk hivatalosak, ahol a vendégek között egy kerekesszékes hölgyet véltem felfedezni. Ebben semmi különös nem volt, akkor azonban a szám is szinte tátva maradt, amikor a táncparkett másik felében megláttam őt táncolni. Igen, táncolni! Partnere olyan ügyesen forgatta és irányította székestől együtt, hogy bárki megirigyelhette volna. Ez igen, gondoltam! Nagyon sok ilyen emberre, példára lenne szükségünk ahhoz, hogy bátran, a korlátok ellenére is nyitottan, emberként tekintsünk egymásra!