A szőke hajszínhez köthető genetikai mutáció körülbelül tizenegyezer évvel ezelőtt történt meg, és Skandináviában, valamint Észak-Európa többi részén terjedt el. Ezt különböző elméletekkel magyarázzák, ezek közül az egyik az, hogy a világosabb haj és bőr lehetővé tette a hatékonyabb D-vitamin-termelődést, ami különösen fontos volt a hideg és sötét Észak-Európában a jégkorszak alatt. Becslések szerint ez az egyik legritkább hajszín, az emberiségnek mindössze egy vagy két százaléka természetes szőke.

A mitológiában és a mozivásznon is különleges
Marilyn Monroe, Madonna, Britney Spears és Elle Woods, vagyis Doktor Szöszi – ha szőke nőre gondolunk, akkor ezek a nevek biztosan eszünkbe jutnak. A mitológiában ‒ például a skandináv mítoszokban ‒ is különlegesek a szőke istenek és istennők, gondoljunk csak Freyjára, a szerelem, szépség, termékenység, háború és halál istennőjére vagy Sifre, aki aranyhaja miatt számít feltűnőnek a mitológiában. Az ókori görög mitológiában Aphrodite, a szerelem istennője és Héra is szőkék voltak.
Az ikonikus hajszínért évszázadokon keresztül sokan bármit képesek voltak megtenni. Feljegyzések szerint galambürülékkel, lóvizelettel, sárral, hidrogén-peroxiddal, ammóniával, szappannal, fehérítővel, citromlével és megannyi keverékkel, festékkel próbálták kiszőkíteni hajukat a nők, hogy különlegesebbek, feltűnőbbek legyenek. A szőke hajszínnek a 20. század közepén a mozivásznon is hatalmas szerepe volt, bizonyos propagandafilmekben a felsőbbrendűség szimbóluma volt. Az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban és a Szovjetunióban is készültek ilyen filmek, a marieclaire.hu oldalon például Marlene Dietrich 1932-es Szőke Vénusz című filmjét emelik ki, amelyben a színésznő aranyporral beszórt parókát viselt, hogy jobban ragyogjon a haja a kamerák előtt, miközben kibújt egy gorillajelmezből, és közben a rasszok keveredéséről énekelt.
A szőke bombázó kifejezés is Hollywoodból ered, és Jean Harlow-t illették elsőként ezzel a megnevezéssel. A színésznő 1931-ben a Platinaszőke című filmben játszott. Harlow haját egy otthoni kotyvalékkal szőkítették ki, amelyben volt szappanpehely, ammónia és hidrogén-peroxid is. Egészen addig kenegették, míg ki nem hullott a haja, és parókát kellett viselnie a filmben. A szőke bombázó megtestesítője azonban Rita Hayworth lett, akinek a közönség annyira szerette a külsejét, hogy az ő fotóját ragasztották arra az atombombára, amellyel a Bikini-szigeteknél végrehajtották a Csendes-óceánban az első kísérleti robbantásokat. A bombát Gildának nevezték el Hayworth 1946-os filmje nyomán, annak ellenére, hogy a színésznő hangosan tiltakozott mindez ellen.

A buta szőke nő
A buta szőke nő sztereotípia kialakulását Mária Antónia idejére teszik. Egy híres kurtizán, Rosalie Duthe szépségéről és ellenállhatatlan szőke hajkoronájáról legendák keringtek, de az is köztudott volt, hogy az említett hölgy mennyire ostoba. Butaságát még egy színdarabban is kiparodizálták, így terjedt el még inkább a buta szőke nő sztereotípia.

A szőkéknek több jut a jóból is
1956-ban az Amerikai Egyesült Államokban a Clairol piacra dobta a Miss Clairol Hair Color Bath készletét, így otthoni hajfestéssel is lehetséges és biztonságos volt a szőkítés. Ekkor vált közismertté „A szőkék tényleg jobban szórakoznak?” („Do blondes have more fun?”) mondat, majd ezt követte a reklámtörténet egyik leghíresebb szlogenje: „Csak egy életem van, szőkén akarom leélni” („If I’ve only one life to live, let me live it as a blonde”). A reklámkampány olyannyira sikeres volt, hogy a szőkeségre már nemcsak hajszínként tekintettek a hölgyek, hanem életfelfogásként is. A reklámkampány előtt csupán az amerikai nők hét százaléka festette a haját, de mire kifutott a Clairol kampánya, már több mint negyven százaléka változtatta meg a hajszínét.
Tudományos kutatásokat is végeztek, amelyek azt vizsgálták, hogy tényleg igaz-e az, hogy a szőke hajú nők inkább részesülnek szórakoztató dolgokból, mint más hajszínű társaik. A Queenslandi Egyetem társadalomtudósai 2010-ben végeztek egy kutatást, amelyben megállapították, hogy a szőkéknek átlagosan hét százalékkal több minden jut, mint a nem szőke nőknek. A tanulmány szerint ennek hátterében a szőke hajnak köszönhető magabiztosság áll, ami megnyilvánul a társas viselkedésben és a munkahelyi produktivitásban is.