A téli ünnepkörhöz számos hagyomány kapcsolódik, a kisgyermekes családokban rendszerint komoly fejtörést okoz, hogy mit és hogyan mondjunk el a gyermekeknek. Az óvodás korosztályra jellemző, hogy esetükben a valóság és a fantáziavilág még nem határolódik el élesen egymástól.

Értelmi és érzelmi fejlődésüket segíti
A kicsik mágikus gondolkodással bírnak, a megéléseik szerint mindenre képesek, amit szeretnének – ezt a fajta gondolkodásmódot az iskoláskor kezdetén a reális gondolkodás váltja fel, a legtöbb gyermek ilyenkor magától rájön, hogy csodák nem léteznek, és rögtön kérdésekkel bombázza szüleit.
– Nagyon fontos, hogy ne mi, felnőttek kezdjük feszegetni a témát, hanem várjuk meg, amíg kérdések érkeznek a gyermektől, és arra reagáljunk. Ha például a gyermek azt mondja, hogy az osztálytársai szerint nem is létezik az angyal, akkor kérdezzük meg, hogy ő mit gondol erről, és hagyjuk, hogy elmondja a véleményét. Ha azt látjuk, hogy nagyon erősen és racionálisan érvel, akkor beadhatjuk a derekunkat. Mondhatjuk azt, hogy ez egy létező dolog, csak kicsit másként történik, mint ahogy eddig hittünk benne – fogalmazott Dimény-Varga Tünde pszichológus. 
Hozzátette, fontos hangsúlyozni a gyermeknek, hogy ezentúl is a szeretetet ünnepeljük, és meglepetéseket szerezhetünk másoknak azáltal, hogy kitaláljuk, mire vágynak. Az évről évre ismétlődő családi és ünnepi hagyományok erősítik a kicsik biztonság­érzetét, a csoda megélése pedig fontos szerepet tölt be az értelmi és érzelmi fejlődésükben egyaránt.

Csalódottság nélkül, partnerként
Sok szülő tart attól, hogy gyermeke esetleg neheztelni fog rá, amiért titkolóztak. A tapasztalat azonban az, hogy ha a gyermeket és a kérdéseit komolyan vesszük, figyelünk rá, teret adunk neki, hogy a saját tempójában jusson a következtetésekre, nem fog csalódni bennünk vagy neheztelni ránk. 
– Ha a gyermek megsejti és így tudja meg az igazságot, nem lesz neki csalódás. Ám ha nincs rá felkészülve, és úgy tudja meg, az nagyon rosszuleshet. Ha van kisebb gyermek a családban, meg lehet kérni a beavatottat, hogy tartsa titokban tudását a kisebbek előtt, legyen ebben a nagy és felelősségteljes feladatban a szülők partnere – hangsúlyozta a pszichológus.
A kicsik még nem értik az olyan elvont fogalmakat, mint hogy a szeretetet ünnepeljük, ezért számukra kell egyfajta fogódzó, amilyen az angyal, és ezért van szükség arra, hogy azok titokban tevékenykedjenek.
– A nagyobb gyermekek szeretnek még nagyobbnak tűnni, és általában szeretnek a felnőttek mellé állni partnerként ebben a dologban. Fontos tisztáznunk gyermekeinkkel, hogy ne hangoztassák a birtokukban lévő titkot, hiszen lehetnek még olyanok az osztályban vagy a barátok között, akik hisznek a csodában, és ezzel csak lerombolnák az illúziójukat.
A szakember szerint a felismerés felé vezető átmenet jó példája lehet a közös fadíszítés, mondván, hogy az angyalnak már nincs ideje rá, de ezzel be tudnak segíteni neki. Mindez azonban csak akkor működik, ha jó a bizalmi kapcsolat a szülő és a gyermek között, és a gyermek elég érett arra, hogy ezeket a változásokat befogadja. Kiemelte: nem az a fontos, hogy teljesítsük a gyermekek minden kívánságát, hanem hogy szakítsunk időt a közös játékra, az együttlétre, hiszen ez teszi igazán örömtelivé az ünnepet.