A fával való fűtés még mindig az egyik legnépszerűbb tüzelési módszer, ám a gazdaságosságát tekintve nem mindegy, hogy milyen fát használunk. A megfelelő módon kiszárított és tárolt fa égése során nagyjából annyi szén-dioxid szabadul fel, mint amennyit egész élete során meg tudott kötni, ki tudott vonni a levegőből.
Bár a szerves anyagokat tekintve a fafajták közül mindegyik jól égőnek mondható, fűtőanyagként a keményfafajták felelnek meg a leginkább. Keményfának számít az a fa, amelynek a sűrűsége meghaladja az 500 kg/m3-t, ez alatt az érték alatt puhafának számít. Utóbbihoz tartoznak a különféle gyümölcsfák és a fenyőfélék is, amelyek gyakori, nagy mennyiségben történő használata akár károsíthatja is a fűtésrendszert és a kéményt.
Ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy bármelyik fafajtáról beszéljünk is, a megfelelő hatásfokot csak a száraz állapotában történő elégetéskor tudjuk előcsalni. Abban az esetben, ha csak nyers, nedves fa áll rendelkezésünkre, sokkal többet kell égetni belőle ahhoz, hogy azt az eredményt hozza, mint a kiszárított fa. Utóbbi ellen szól az is, hogy a gyenge égés miatt jelentősen megnő a finomrészecske-kibocsátás, károsabbá téve a kéményből kiáramló füstöt.

Illat, hatásfok, szikra
A keményfafajták előnye, hogy fűtőértékük jóval magasabb a puhafákénál, sokkal több ideig égnek és kevesebb hamu marad utánuk. A puhafák ellenben igencsak jók tűzgyújtásra, mivel magas hőfokon gyorsan égnek, de parázsmegtartó képességük és hatásfokuk jóval elmarad a keményfákétól. A tüzelők fűtőértékét tekintve vezető helyen áll a kőris, csertölgy, a bükk- és gyertyánfa. Ezek fűtőértéke megajoule-ban megadva 16,9 MJ/kg és 15,62 MJ/kg között mozog.
A listát a kőris vezeti: tökéletes tüzelőanyag, bármilyen típusú kályhába, kandallóba jó választás, nehezen szárad ugyan, de egyenletes hőt biztosít. A csertölgy előnye, hogy nem fülled és könnyen hasítható, ám a megfelelő égéshez fontos, hogy száraz legyen. A bükk és a gyertyán egyik hátránya, hogy időjárási viszonyoktól függően gyorsan és könnyen füllednek, ezért a nyersen leszállított tüzelőt mihamarabb érdemes felhasogatni. A bükkel szemben a gyertyánt igencsak emberpróbáló lehet felaprítani, ám mindkettő esetében kárpótol a jó fűtőérték. A faaprításból származó fűrészpor a mulcsolástól kezdve, a különféle ételek füstölésén át a brikettpréselésig sokoldalúan hasznosítható.
A puhafák közül gyakrabban használt tüzelők a fenyőfélék, a nyír- és nyárfa, valamit az erdőtisztítások során kitermelt fűz- és égerfa, ám ezek fűtőértéke 14 MJ/kg alatt van. Egyes puhafafajok (például a fenyő vagy a nyír) égés közben szikrázik és szép lánggal ég, ám a látványon túl fűtőértékük jelentősen elmarad a keményfákétól – arról nem is beszélve, hogy száradás során a keményfák nagyjából súlyuk egyharmadát, míg a puhafák akár súlyuk felét is elveszíthetik.

Vásárolni csak figyelmesen
Romániában szigorú előírások vonatkoznak a kitermelt fa szállítására és a vele való kereskedésre, a törvények megszegését pedig borsos szankciókkal sújtják az ellenőrző hatóságok. Ennek elkerülése érdekében a legfontosabb, hogy olyan fatelepről, közbirtokosságtól vagy kitermelőtől vásároljunk, melyek számlát állítanak ki a szállítást igazoló dokumentum mellett. Telephelyekről már kazánkészre aprított, hasogatott tűzifát is beszerezhetünk, ezek ára magasabb az erdei méterben (1 m x 1 m x 1,6 m) árusított tüzelőnél.
Megyénkben a száraz bükkfa ára nagyjából 300 és 340 lej között mozog méterenként, a vegyes tűzifa (bükk, gyertyán, fenyő) méterenkénti ára 250 és 280 lej között, míg egy kaloda (1 m x 1,8 m) hasogatott és méretre vágott száraz bükk tüzelő 750 és 800 lej között szerezhető be.