Az amatőr labdarúgás napjainkra egész éves eseményként írta be magát a sportnaptári évbe. Ez részben a megyében található és folyamatosan épülő sportcsarnokoknak, illetve a lelkes grundfocin nevelkedett labdarúgóknak is köszönhető. 
A futballszezon, akárcsak a profiknál, az amatőröknél is ősszel kezdődik és tavaszig tart. Nem szívesen használom az amatőr szót, mert a futballt ‒ az eredeti elképzelés szerint ‒ az „amatőrök” éltetik, vagyis azok, akik főállásuk mellett időt és energiát fordítanak cseppet sem jövedelmező elfoglaltságukra. Kockáztatják a testi épségüket és feláldozzák a hétvégéiket. A szenvedélyüknek hódoló labdarúgókat anyagi érdekek nem fűzik a játékhoz, sőt, a különböző elnevezésű, kétnapos fociturnékat saját zsebből fizetik. Alig kezdődik el a tél, a megye nagypályás futballjátékosai máris tervezhetik a hétvégéket. Nos, ha már korábban is elvonta a futball a családtól a családfő idejét három-négy órára, akkor képzeljük el, mekkora áldozattal jár a teremturnékon való részvétel, amely a teljes hétvégét követeli a játékosoktól!

A turnékon részt vesz a megyei labdarúgók színe-java. Miért fontos a részvétel? Ezt a laikusoknak észérvekkel szinte el sem lehet magyarázni, kicsit őrültnek kell lenni. Ha egyszerűen nyakon szeretném csapni a választ, akkor annyit mondanék, hogy a presztízs miatt, de ennél többről van szó. A turnék ideje alatt, a mérkőzések közötti szünetekben alkalom nyílik a beszélgetésekre, régi ismerősökkel vagy egy-két új arccal való találkozásra, amibe némi kakaskodás is belefér időnként. Ebédre, ha tízórai nincs, akkor az éhséget egy-két szelet zsíros kenyér csillapítja, hiszen ez az egyszerű étel és egy kis tea elengedhetetlen velejárója valamennyi labdarúgótornának. Ezért nevezzük mi zsíroskenyér-turnénak ezeket az eseményeket.
Nemegyszer láttam már, hogy az egész család elkísérte a futballozókat a közelben tartott sporteseményre. Sok hétvégére tervezett program eshet áldozatul a turnéknak, ezért nem árt jó előre megbeszélni az otthoniakkal, hányadán állnak a dolgok. Ámbár, példákat látva és tapasztalva, még így sem lehet mindenre felkészülni, mert lehet, hogy időközben olyan fontosabb eseményen kell részt vennünk, hogy a futballt kell feláldozni a családi hétvégéért. A kompromisszumkészség hasznos, éljünk vele bátran! Ha egy-két hétvége kimaradna, próbáljunk ne áldozathozatalként, hanem pihenésként tekinteni a folytatásra. Ezzel szerintem mindenki egyetért, aki a futball iránt szenvedélyesen elkötelezve érzi magát, hiszen a családdal töltött minőségi idő mindennél fontosabb. 
A zsíroskenyér-turnék jók arra, hogy kitörhessünk a heti mókuskerékből, kissé férfiasan üssük el az időt, és új erővel, frissen vágjunk neki az előttünk álló hétnek.