– A biotechnológia az egyik leggyorsabban fejlődő tudományterület. Milyen alkalmazási lehetőségei vannak?

– A biotechnológia alapja a molekuláris biológia, és ez a tudomány az elmúlt húsz-harminc évben fejlődött akkorát, hogy be tudjon szivárogni a közszférába, tehát már van konkrét hatása az élet minden területén, nem csak az orvoslásban. Például a biogazdaságra való átállásban, ennek az iparágnak a paradigmaváltásában a molekuláris biológia az alap, és a szakértők szerint a negyedik ipari forradalomban nagy szerepe lesz a biotechnológiának. Az információtechnológia fejlődése, a mesterséges intelligencia alkalmazása és mindennek az összekapcsolása a biotechnológiával olyan változásokat hozhat a következő tíz-húsz évben, hogy jóformán azt sem tudjuk, mit tanítsunk a diákoknak, ami tíz év múlva is aktuális lehet.

– Tud itthon, ebben a szakmában érvényesülni az, aki biokémiát és mikrobiológiát tanult?

– Sok kollégám van, aki ezt tanulta, és miután elvégezte a doktorit, nincs, mihez kezdjen. Van, aki elmegy tanítani, mert nincsen más választása, de az a probléma, hogy van egy nagy szakmai potenciál, ami nincs kiaknázva. Itt, Csíkszeredában sokan vagyunk, az egyetemen van génsebészet szak is, és azok közül, akik végeztek, sokan itthon maradnak. Nem mindenki szeret elmenni, nem mindenki találja meg külföldön a helyét, mert sokan ragaszkodnak a gyökereikhez, a családjukhoz, de máshol például vannak biotechnológiai cégek. Ezekre úgy tekintenek, mint bármilyen más bizniszre, amiből lehet csinálni valamit. Nálunk az a probléma, hogy nincs meg az a fajta gazdaság, üzleti kultúra, hogy ebből mi bizniszt tudjunk csinálni. Mindaddig, amíg nem lesznek itt olyan üzletemberek, akik felismerik ebben a lehetőséget, addig itt csak projektekből meg kollaborációkból élünk, de ez nem fogja ezt a társadalmat segíteni.

– Milyen lehetőségeket ismerhetnének fel az üzletemberek?

– Nyilván a szakemberek tudják, hogy milyen területeken van mozgás. Példaként a magánlaborokat említeném, amelyek a Covid idején jöttek létre, mert az elején nem nagyon volt, ahol koronavírustesztet lehetett volna végezni, aztán hirtelen rákaptak, és több olyan labor is nyílt a városban, ahol ezt el lehetett végezni. Most, a Covid után ezek a laborok megmaradtak, de átprofilálódtak, és most ugyanazzal a technikával dolgoznak, de nem koronavírusteszteket készítenek, hanem valami mást.

– A Covid egyébként ilyen szempontból segített abban, hogy felhívja a biotechnológiára a figyelmet?

– Igen. Főleg utólag, mert visszatekintve könnyebb megérteni a folyamatokat, mint amikor nyakig benne vagyunk.

– Ön hogyan választotta ezt a tudományágat, hogy lett a biotechnológia része a foglalkozásának? 

– Nem volt tudatos választás. Amikor befejeztem a középiskolát, nem tudtam, hogy milyen szakra menjek, de volt egy barátnőm, aki ökológiára ment, és az nekem is jó választásnak tűnt. Befejeztem, de úgy éreztem, hogy túl globális az a koncepció, amit az a szak képvisel, és nekem részletesebb tudomány kell. Amikor itt is megnyitotta kapuit a Sapientia, fiatal biológusokat kerestek, akik éppen doktoráltak. Jelentkeztem, a biokémiát választottam, és Szedlacsek Istvánnal, a Román Akadémia keretében működő Biokémiai Intézet tudományos kutatójával kezdtünk tanulni és laborban dolgozni. Tanulmányi útjainak köszönhetően ő akkoriban már olyan technológiával dolgozott Bukarestben, amely itt, az országban ritkaságnak számított: a kétezres évek elején klónozást tanultunk. Most a hallgatóinkkal molekuláris és sejtklónozást is tanulunk az egyetemen.

– Mire specializálódtak azok a molekuláris biológiai laboratóriumok, amelyekben dolgozik?

– Mi olyan fehérjéket vizsgálunk, amelyeknek a sejten belüli és a sejtek közötti kommunikációban van szerepük, illetve amelyeknek különböző betegségekben lehet szerepük, de nyilván az összes DNS- vagy RNS-technikát alkalmazzuk. A Covid kezdetén itt a városban tulajdonképpen mi csináltuk a teszteket. Egyéként több laborunk van az egyetemen, illetve a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórháznál van a Corax cég laborja, amelyben dolgozunk.

– Ha jól tudom, kozmetikumokkal is kísérletezik – milyen indíttatásból fogott neki?

– Ez igazából egy kutatás, jelenleg bőrsejteken tesztelünk, nincs termékünk. Olyan bőrgyógyászati kozmetikumokkal kísérletezünk, amelyek bőrproblémákra használhatók. Ezekre általában jól ismert termékeket használunk, mint a La Roche-Posay vagy a Vichy, amelyek vulkanikus eredetű vizekből készülnek. Mivel Romániában van az európai ásványvízkészlet hatvan százaléka, és a legjobb vizek itt vannak nálunk, ezért elkezdtük vizsgálni ezeket a vizeket. Az eddigi eredményeink szerint vannak olyan vizek, amelyek tényleg segítenek leállítani a gyulladásos folyamatokat, kitisztítani az arcbőrt stb.

– És mindezt hogyan lehet család, három gyermek mellett végezni?

– A gyermekek különböző korosztályúak: a nagy­fiam már egyetemen van, a középső most hetedikes, és a kicsi még nyolcéves. A férjemmel együtt dolgozunk, így könnyebb volt megosztani a teendőket, meg itt vannak a szüleim is, akik sokat segítenek. Slow multitaskingnak nevezném azt, amit mi csinálunk, mert egyszerre két-három dolog is zajlik, de egyszerre csak eggyel foglalkozunk. Hiába, hogy sokfelé kell szakadni, így mégis rendet tudunk tartani.