– Jogász végzettséggel hogyan lesz valaki gyógypedikűrös?

– Fogalmazzunk inkább úgy, hogy pályatévesztett jogász vagyok. Kipróbáltam magam a szakmában, bár úgy éreztem, hogy nem ott a helyem. Igazából gyerekkorom óta vonzottak a szép körmök, Budapesten végeztem el az első képzést a körömszakmában. Gyűltek az oklevelek, nekifutottam a londoni Nailympics versenynek, ami világszinten a legnagyobb szakmai megmérettetés. Aztán az foglalkoztatott, miként tudnék segíteni az embereknek, azaz valami olyat kellene tennem, ami szakmán belül van, de nem csak esztétikai pedikűr. Innen jött a gyógypedikűr. Ez az a típusú munka, ami egy pedikűrös tudását meghaladja, viszont az orvosnak kevés. 

–  Jól gondolom, hogy gyakran a négy fal között kínlódunk a „lábbajokkal”?

– Igen, sok esetben évekig kenegetik lokálisan, házilag, esetleg kezelést is kapott már a páciens, mégsem gyógyul. Persze hogy nem. Nem is fog egészen addig, míg rendszeresen nincs tisztítva, onnantól kezdve indul a gyógyulás. Egyre több olyan esettel találkozom, ahol a baj akár már évtizedek óta kialakult, de az illető a félelem, szégyenérzet vagy más okok miatt még nem vette fel a kapcsolatot gyógypedikűrössel.

– Mennyire korfüggőek a láb betegségei?

– Sokszor nekem szegezik a kérdést, hogy valójában hogyan is tudott kialakulni például a körömgomba, hisz „én fiatal vagyok”, vagy „én nem is járok wellnessbe”. Fontos tudni, hogy mindenféle lábprobléma kialakulása kortól és nemtől független! Láttam már másfél éves babát benőtt, gyulladt körömmel és ötéves gyereket is begombásodott körömmel. Elég, ha megsérül a körömlemez, és megvan a probléma. Mivel fertőző betegségről beszélünk, el lehet kapni bárhol és bárkitől. Ennél a típusú betegségnél a leggyorsabb út, ha a beteg és a gyógypedikűrös együttműködik, és havi rendszeres tisztítással és otthoni lokális kezeléssel történik a kezelés, általában kilenc-tizenkét hónapon át, ugyanis ennyi a lenövési idejük a körmöknek.

– Vegyünk át néhány gyakoribb problémát. Elsőként a tyúkszem jut eszembe.

– A tyúkszemet főként a szoros, kényelmetlen cipők okozzák, egy kintről befelé keskenyedő szarucsap, ami a csontos részeknél alakul ki, és minden léptünknél beleszúr a csontba, ezáltal fájdalmat okoz. Többnyire a talpon jelentkezik, de van, amikor a lábujjakon vagy épp azok oldalán alakul ki. Eltávolítása egy speciális szikével történik, ami fájdalommentes és semmilyen kellemetlenséggel nem jár. Amint eltávolítják a szarucsapot, megszűnik a fájdalom. Teljesen más a szemölcs, amely a humán papillomavírus (a több mint száz ismert törzs közül csak néhány érinti a bőrt) fertőzés következtében jelenik meg. Semmi esetre sem szabad levágni vagy tyúkszemként kezelni, mert nagyon nagy a terjedés veszélye!

–  Még milyen problémákkal szokták megkeresni?

– Sokszor fordulnak hozzám olyan benőtt körömmel, aminek már orvosiműtét-előzménye volt. Ha nem jól vágták ki, és a mátrix megsérült, soha többet nem nő szép körömlemez, csak sérült vagy deformálódott köröm. Körömprotézissel lehet kozmetikázni, ám azt tudni kell, hogy csak időszakosan lehet fent, különben alatta begombásodhat. A benövésre hajlamos körmöket egyébként szépen kordában lehet tartani különböző körömszabályzó módszerekkel, ami segít kiemelni a köröm sarkát a körömsáncból, és szépen, fájdalommentesen tud nőni. A mély, fájdalmas sarokrepedés is előfordul, ami lehet a cukorbetegség következménye, de az is lehet, hogy csak nem viszünk be megfelelő folyadékmennyiséget, tehát dehidratáltságról beszélünk. A mély repedéseken keresztül be tudnak jutni a baktériumok, és az élő szövet elfertőződhet. Ebben az esetben a bőrfelesleg professzionális tisztítása elengedhetetlen, viszont az otthoni rendszeres ápolás, kenegetés is nagyon fontos szerepet játszik a gyors gyógyulásban. Hála Istennek, egyre többen tanulják ki ezt a szakmát, és van, kihez fordulni a lábproblémákkal itt a megyében is. Én mindenkit arra biztatok, hogy ne hanyagolja el a lábát, hisz ha belegondolunk, a nap tizenhat órájában az hordja a terhet. Fontos a jó vérkeringés, a kényelmes cipő, a gomba, tyúkszem és egyéb problémák kezelése ahhoz, hogy a járás, a séta öröm legyen, ne pedig rémálom.