Úgy van ez valahogy a nyári – vagy bármilyen más időszakban megszervezett – programokkal, mint az éltes korú járművekkel. Jó öreg masináink képesek a legváratlanabb pillanatokban cserben hagyás tipikus esetét fennforgatni, azaz lerobbanni. Így nem csoda, ha egy-egy derék autótulajdonos reggel kissé remegő gyomorral helyezi a slusszkulcsot a helyére, majd egy rövid fohász kíséretében indít, aztán vagy beindul, vagy nem. A bulikkal is ez a helyzet, nincs biztos recept a sikerre. 
Mindez a második alkalommal megrendezett csíkszeredai nyárindító fesztivál kapcsán jutott eszembe. Mégpedig azért, mert az esemény két kiadása számomra ellentétes élményeket hozott. Az első év tanulóév minden rendezvény életében, ezt nehéz lehet megcáfolni, ám van az a program, ami gördíti magát előre, és szinte varázsütésre beindul.
Na, ezt nem éreztem a csíkszeredai rendezvénnyel kapcsolatosan tavaly nyáron. Egyszerűen nem igazán jött át az egész. A város sem fordult fel, ahogy a szervezők hangsúlyozták lépten-nyomon. Az a nyár nem ott és nem akkor indult be. Ebbe nyilván belejátszott a kiszámíthatatlan időjárás is, pontosabban a nagyon is kiszámítható eső. Utóbbiból idén sem volt hiány, ám az egész fesztivál valahogy összeállt egységes egésszé. Tette mindezt úgy, hogy valóban működött az egész. Ha a napközbeni programok nem is vonzottak tömegeket, ha a sátortábor nem is telt meg, vagy éppen nem volt túl sok nevező a sportprogramokra, a délutáni, kora esti órákban benépesült az újdonsült fesztiválváros.
A konténeres dizájn telitalálatnak bizonyult, legalábbis nálam. És idén aztán jöhetett, mit jöhetett, ömölhetett az eső, ez sem szegte kedvét a koncertek közönségének. Bár már az első programok egyike is elmaradt, majd át kellett szervezni néhány fellépés helyszínét, de ezt is gördülékenyen megoldották a szervezők. Apropó, helyszínek, az éjszakai bulik a jégpályán kialakított „publikon” folytak, ezzel megoldódott a csendre áhítozó lakosság méregfogának a kihúzása is.
Egy szó, mint száz, a szeredai fesztivál második kiadása beváltotta mindazt, amiért létrejött. Hogy mivel több vagy kevesebb, mint a többi nagy erdélyi fesztivál, nehéz lenne megmondani, talán az egymáshoz közeli helyszínek, ennek köszönhetően az időben és helyben is sűrű élményanyag töménysége volt egészen magával ragadó. A szervezők által megszólított középkorosztály mellett sikerült bevonni a fiatalokat is. Egyszerűen nagyszerű volt látni, hogy minden egyes előadónak megvolt a saját közönsége, legyen szó a lassan 50 éves rockbandától a kísérleti elektronikus zenét játszó együttesig. És éppen ez volt benne a szép, a sokszínű tartalom és a hozzá tartozó közönség, közösség.
Engem meggyőzött, és azt gondolom, sokan vannak így ezzel. Ezek a sokak pedig jó hírét viszik városunknak, ami, valljuk be, sosem árt.