Az év végén/év elején csaknem minden magyar hírportálon és sportoldalon megjelent a hír, amely szerint egy rangos kanadai korosztályos jégkorongviadal megnyitóján, amelyen az U16-os magyar válogatott a vendéglátók együttese ellen lépett pályára, meghibásodott a lejátszóberendezés, s míg a hazaiak himnuszát a közönség énekelte, a magyar himnusz eléneklését a Győr 15 éves játékosa, Horváth László vállalta magára. Egy szemfüles rádiós, név szerint Shawn Pooley megérezve, hogy valami különleges történik, okostelefonjával rögzítette az eseményt, s közben imádkozott, hogy le ne merüljön a készülék, majd feltöltötte a közösségi videomegosztóra, abban bízva, hogy néhányan Magyarországon is megnézik majd. Igencsak meglepte, amikor a felvétel másnap reggelre elérte a 33 ezres nézettséget. Sőt, január 4-én 13 órakor már 560 ezernél tartott a nézők száma a közösségi videomegosztón. Hogy miért is különleges ez a himnusz? Egyrészt, mert egy 15 éves jégkorongozó énekli, és nem is akárhogyan (mint kiderült, zenetagozatos általános iskolába járt). Másrészt, mert a fiatalember gyors döntést hozott, s mindenféle előzetes próba nélkül, ösztönösen megmentette a helyzetet. (Utólag kiemelte, hogy nem egyedül énekelt, csak ő volt kihangosítva, az egész magyar csapat vele együtt énekelte a Himnuszt.) Harmadrészt, mert a magyarországi fiatalokhoz szokatlan módon (sőt a celebek műveltségét is sokszorosan fölülmúlva, ha a Király Linda-féle felsülésre gondolunk) tudta is nemzeti imánkat. (Nem véletlenül, hiszen Csíkszeredában született, s az édesapja a csíki hokitörténetbe írta be többszörösen is a nevét.) S hogy miért sír az egyik szemem? Mert ez a himnusz még egy szimbóluma annak, hogy mit veszítünk, hogy nő a vérveszteségünk percről percre..., mint a kattintások: 16 órakor már az 565 ezret is meghaladta a nézettség – és szinte nem is kell hozzátennem, a magyar csapat nemcsak a nyitómérkőzést, hanem a tornát is megnyerte. Daczó Katalin