Hideget és meleget egyaránt hozott ez a hétvége. Csütörtökön lapzárta után kaptuk a hírt, hogy Csíksomlyón tűz ütött ki a Somlyó utcai cigánysoron. A helyszínen tartózkodó munkatársaink a hivatásos és az önkéntes tűzoltók erőfeszítéseiről számoltak be, igyekeztek oltani a tüzet és meggátolni annak tovaterjedését. No meg arról is hírt adtak, hogy a telep lakói miként menekítették éjnek idején javaikat, s miként mentették gyermekeiket, miként kerestek ők maguk is menedéket a villámgyorsan terjedő lángok elől. A telep még lángolt, mikor az emberi szolidaritás nagyszerű megnyilvánulásairól tudósítottak, arról, hogy pokrócokat, matracokat, meleg teát vittek sokan a tűzkárosultak ideiglenes szálláshelyéül kijelölt Erőss Zsolt Arénába. Másnap már a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosai foglalkoztak a sportcsarnok kis lakóival, vállalkozások és közületek szállítottak reggelit, ebédet vagy vacsorát a rászorulóknak, szombaton pedig már Magyarországról is érkezett segélyszállítmány. Lélekmelegítő a nagymértékű összefogás, a segítőkészség, amelyet a térség lakóiban tapasztaltunk. Öröm az ürömben, hogy a tűzvész estéjén, éjszakáján még nem volt nagy hideg, nem hullott a hó. Aztán a hideg is beköszöntött, a hó is lehullott, ideig-óráig eltakarva a telep leégett építményei helyén maradt üszköt. A hó és a napsütés, a hideggel társulva reményt adott az embereknek arra, hogy mégis visszatérhet a normalitás: a téli hó és hideg, no meg márciusban a vírus okozta járvány, s a megfékezésére foganatosított intézkedések nyomán elorzott régi életünk. Talán a csütörtök esti somlyói tűzvész is egy új kezdetre ad reményt. Arra, hogy a nagypolitika – amely szintén felfigyelt a történésekre, s főként a helyi és megyei hatóságok gyors és lényegre törő intézkedéseire, ugyanis maga Johannis államfő mondott köszönetet a gyors intézkedésért – nemcsak vész esetén foglalkozik az egész országban tapasztalható, évtizedek óta mentére engedett, cigányútra tévedt romakérdés megoldásával, s a kérdés kikerül a politikai retorika, a polkorrekt felszíni látszatkezelés, a kulturális különbségeket figyelmen kívül hagyó, kizárólag szociális szemszögből megfogalmazott megoldási javaslatok köréből, megszűnik a probléma folyamatosan újratermelődő és exponenciálisan növekvő volta. Talán sikerül egyensúlyt teremteni a szociális biztonság, a tulajdonjog, a törvény előtti jogegyenlőség és az azonos kötelezettségek teljesítése terén. Nyilván, ez többszereplős játék, nem lehet egyoldalú, csak a romák vagy csak a többségi vagy más kisebbségi társadalom sajátos szempontjait figyelembe vevő, szem előtt tartó megoldásokat megfogalmazni. Nem elég a roma közösség tagjai, a roma jogvédő aktivisták, vagy a karhatalmi erők, vagy a helyi hatóságok, netán a helyi közösségek álláspontját meghallgatni, hanem valamennyi megközelítési módot, álláspontot figyelembe kell venni, megkeresni a közös nevezőt. Hogy van-e esély a továbblépésre? A hétvégi történések igazolták, hogy van remény. A kölcsönös bizalmatlanság helyét a szolidaritás vette át. Kezdetnek talán nem rossz… De a megoldásig évtizedek kitartó és következetes munkájára van szükség. Addig viszont számtalan téren megélünk majd hideget és meleget egyaránt. Sarány István