A rendszerváltás erősen felborzolta a munkaerőpiacot, százával zártak be a vállalatok, s emberek tízezrei kereshettek új megélhetést. Akkoriban a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál dolgoztam vezető beosztásban, s a kulturális intézmények zászlóshajójának tartott cég eresztékei is erősen recsegtek-ropogtak. Úgy éreztem, itt az idő váltani, s számos „fejvadász” céghez adtam be az életrajzomat. Az angolul tudók tengerében némi előnynek számított francia–angol tudásom, az orosz nyelvismeretemet pedig elfelejthettem. Nem sokat kellett várni, a híres francia vállalat, a Danone keresett meg. A multinacionális élelmiszeripari cégtől egy német igazgató két kollégájával érkezett Budapestre, s a munkaközvetítő irodájában beszélgettek az igazgatójelöltekkel. A „beszélgetés” kifejezés nem teljesen fedi a valóságot, hárman ültek velem szemben, záporoztak a kérdések, s még be sem fejeztem az előzőre adott választ, már jött is a következő. A végére kicsit megizzadtam, de a főnök biztató mosollyal engedett utamra. Egy hét sem telt el, Párizsból telefonáltak, s kérték, hogy azonnal utazzak a francia fővárosba, a repülőjegyet már intézték. Közben egy francia kempingcikkeket gyártó vállalat is megkeresett, akik szintén Párizsba invitáltak ugyanazon a héten. Mivel nem tudhattak egymásról, így kétszer utaztam a gallokhoz. De maradjunk még az első megmérettetésnél! Alaposan felkészültem az útra, elmentem egy tejipari nagykereskedelmi vállalathoz, s amit lehetett, megtudtam a magyar piacról. Még a fülembe cseng a sajtkínálatról elhangzott mondat: „Teljesen mindegy, hányféle sajt van a bolti hűtőkben, a nagyközönség úgyis a trappista sajtot veszi.” Ahogy elnézem, e szokás mindmáig megmaradt. A Danone francia központjában egy szimpatikus menedzserrel tárgyaltam egész nap, majd egy pályaalkalmassági tanácsadó cég pszichológusa vett kezelésbe. Egykötetnyi tesztlapot kellett kitöltenem, ábrákról elmondani érzéseimet, szavakat kellett rangsorba állítanom. Úgy tűnt, a felmérést francia anyanyelvűeknek készítették, így segítséget kértem néhány pont értelmezésében, amit tessék-lássék módon teljesítettek is. A pszichológus hölgy – erős spanyol akcentussal – gondosan válogatta meg mondanivalóját, látszott, hogy e szájbarágós stílus nemcsak nekem, az idegennek szól. Azért, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, udvariasan megkérdeztem, hogy honnan származik, ami hiba volt: gondosan felépített francia asszimilációját döntöttem romba. Ettől kezdve még kimértebb volt, szeme néha rángatózott, éreztem, hogy vesztettem. Este még bánatosan sétáltam egyet Ady kedvenc sugárútján, a Boulevard Saint-Michelen és megcsodáltam a Champs-Elysées fényeit, majd másnap reggel gyorsan repültem haza, mivel délután ismét a párizsi járatra kellett szállnom. Két hétre rá megjött a válasz, az igazgatói posztra nem ajánlottak, mivel nem voltam elég offenzív (rámenős). Ezt egyébként tudtam magamról, talán ezért is szeret a családom. A helyettesi poszt pedig engemet hagyott hidegen, így a frigy nem jött létre. A cég termékeivel viszont azóta is szimpatizálok, s ha akcióban adják, gyakran teszem a bevásárlókosaramba… a trappista sajt mellé. Csermák Zoltán