borús égbolt
Használja, de nem gazdája
Gyermekkoromban voltam utoljára a román tengerparton, most pedig úgy alakult, hogy tengeri nyaralást szerveztünk barátok biztatására. Sejtettem, hogy nagy változásokat tapasztalok a gyermekkori emlékeimhez képest. Úgy is történt, de a változás sajnos nem pozitív. Ami a legjobban zavart, az a temérdek mennyiségű szemét. A parton eldobált műanyag poharak, csomagolópapírok, a tengerben sörösdobozok, s nagyjából minden, ami szemétkategóriába sorolható. Volt, hogy egy virsli úszott szembe a hullámok között, gondolom, egy hotdog végezhette a tengerben. Aztán a cigarettacsikkekről nem is beszélek, homok mellett abból is lehetett volna várat építeni. A sétányokon hasonló állapotok, néhol láthatóan több hónapos a szemét. Először arra gondoltam, az emberek nemtörődömsége okozza a problémát, szabadság alkalmával mindenki annyira ellazul, hogy a kuka helyett a földre ereszti a szemetet. Tény, hogy nem illeti dicséret a turistákat, de hamar kiderült, hogy más probléma is van: nagyon ritkán talál kukát az ember. Előfordult, hogy legalább 500 méteren keresztül vittem kezemben a szemetet, s amikor végre kukához értem, tömve volt. Ez tehát a nagy probléma. Na meg az is, hogy a takarítást sem vették igazán komolyan. Este a parton két ember egy-egy szemeteszsákot húzott maga után a homokban, s a nagyobb dolgokat összeszedték – már amit észrevettek a korom sötétben. Nyilván nem mindenhol ez a helyzet, biztosan vannak tisztán tartott partrészek is, én csak néhány helyen jártam, de amit tapasztaltam, az elkeserítő. Úgy tűnik, egyes helyeken a tengerpartot csak kihasználják, eladják, hogy minél több pénzt hozzon, de elfelejtenek gondoskodni róla. Kérdés, hogy ez meddig mehet így…
Lázár Hajnal
.jpg)
.jpg)
