Legutóbb öt éve végeztek nagyobb volumenű rehabilitáló és restaurálási munkát a szejkefürdői székelykapu-sor egyes darabjain, a beavatkozást a megyei önkormányzat támogatása tette lehetővé. Ezt Miklós Zoltán, a kapuk gazdájának, a Haáz Rezső Múzeumnak az igazgatója mondta el lapunknak, amikor az idei megvalósításokról kérdeztük. Mint közölte, folyamatosan figyelik a kapuk állapotát, és évről évre, időszakosan beavatkoznak ott, ahol kell, ez többnyire a zsindely, a faanyag kezelését, az alapok stabilizálását jelenti.

A Szejkefürdő ékének számító, turistalátványosságként is népszerű székelykapu-sor 16 darabot számlál, a legidősebb 1818-ból származik, a leghíresebb pedig a maga Orbán Balázs által állított, Lengyelfalváról átköltöztetett kapu, amely a sírtól számítva az első a sorban. Idén három kapun végeztek nagyobb beavatkozást, Domokos Levente restaurátor és György Pál faragómester közreműködésével. A 3-as számú darab viszonylag új (1973-ból származik), de eddig kimaradt a felújításokból, és mostanra szükségessé vált a galambdúc-tetőszerkezet javítása, a lécezés cseréje és olajjal átitatott varsági zsindellyel való újrafedése – tudtuk meg.

– A 9-es, 1835-ös küküllő­keményfalvi kapu már komplexebb beavatkozást igényelt – közölte Miklós Zoltán. – A kaput meg kellett emelni, a korhadt ráklábakat le kellett választani, majd a régi betontömböket széttörve részlegesen újra kellett „ráklábazni”. A beton nem jó megoldás

– jegyezte meg az igazgató, ezért az új ráklábakat földdel és nagy kövekkel körbedöngölve rögzítették.

A 8-as számú, 1853-ban készített kadicsfalvi kapunál komoly statikai problémák léptek fel, a teljes szerkezet elcsavarodott, veszélybe sodorva a kapu épségét. A szükséges biztosítékok beiktatásával megtörtént a kapu statikai konszolidálása, a cserefa ráklábak megőrzésével mindhárom kapuzábé kiásását követően hagyományos módszerrel, méretes kövekkel és földdel döngölve került rögzítésre, itt még néhány kisebb feladat hátravan.

– Az Orbán Balázs sírjához vezető sétányon felállított monumentális kötött kapuk nagy hányada a székely népi építészeti örökség értékes darabjai, és szerencsére – az értő gondoskodásnak köszönhetően – jó állapotban vannak

– mondta Miklós Zoltán.

Az idei restaurálási munkálatok mintegy 15 ezer lejes költségeit a székelyudvarhelyi önkormányzattól kapott pénzből állta a múzeum, a szükséges faanyag beszerzését pedig egy helyi magánvállalkozó támogatta.