Három lej hetvenegy bani
Nem az a két fillér, de az embert bántja – tartja a mondás, amikor az ember olyan valamin lelkizik, ami nem jelentett számára jelentős anyagi veszteséget, mégis foglalkoztatja, bosszantja, és nehezen tudja magát túltenni rajta. Sokszor az igazságérzetünk támad fel, a korrektséghez ragaszkodnánk, máskor nehezünkre esik elengedni még oly apró, jelentéktelen dolgokat is. Ezt jelzi a mondásnak számos változata, hiszen két banival is elsütik, sőt, sokan két decivel is emlegetik, bár a két deci italban jóval lényegesebb mennyiségnek tűnik, mint a kétfilléres, amely 1946-ban a forint forgalomba hozatalakor a legkisebb forgalmi címletnek számított. Ez a kétfilléres nem volt hosszú életű, állítólag 1973-ig vertek belőle, azután már csak a gyűjtőknek készült. De a szinte-semmiségre vonatkozó híre megmaradt. Ahogyan a bosszankodás is hosszan tud élni bennünk. Így járt egy kedves ismerősöm is, akinek a közköltség kifizetésekor keletkezett 29 bani elmaradása. Nem a saját hibájából történt az eset, hanem a költségelosztás módja változott meg, és a lakástulajdonosi társulás egy kft.-t bízott meg a számítások elvégzésével és a pénzbegyűjtéssel. A kft. viszont banki műveletekre nem volt felkészülve és nem is akart erre berendezkedni, az igény ellenére sem. Végül az ismerős havonta valamennyit, általában a szükségesnél valamivel többet utalt át a célra. Csakhogy egyszer 29 banis különbség mutatkozott, és a kft. a 29 bani kamataként négy lejt hajtott fel az illetőn. (Az már csak természetes, hogy az ügyfél által némelykor pluszban befizetett pénzre a kft. sosem fizetett kamatot.) Az illető pedig azt sem tudta, háborogjon, csodálkozzon vagy nevessen az eseten. Nem arról a három lej hetvenegy baniról van szó, mondta az ismerősöm, inkább a modor, inkább a viszonyulás, inkább az ügyféllel és a helyzettel visszaélő kényszerszolgáltató bosszantja, akit még csak le sem cserélhet. S hogy hány ilyen szolgáltató van körülöttünk? Ha kezdenénk lopóban gyűjteni a tanulság- és csalódás-kétfilléreseinket, akár meg is gazdagodhatnánk belőlük…
Daczó Katalin