Strasbourg városát három dolog miatt ismeri majdnem mindenki: itt található az Európai Parlament székhelye, ahol minden hónapban egy hetet üléseznek, ez az Elzász régió központja, amely mára már a német–francia megbékélés szimbólumává vált, valamint itt tartják Európa egyik nagyszabású, legismertebb karácsonyi vásárát. December közepén Háromszéki Eszter kolléganővel szerencsénk volt négy nap erejéig ellátogatni ebbe a csodás városba, és az általunk látottak alapján mindketten azt az egybehangzó következtetést vontuk le, hogy Strasbourg azon kevés városok közé tartozik, amelyben nem találtunk semmilyen kivetnivalót. A lelkünk mélyén persze tudjuk, hogy ez nem így van, de erről a későbbiekben. Márk Boglárka helyszíni beszámolója. [caption id="attachment_41758" align="aligncenter" width="1000"] Feliratok hirdetik: a karácsony fővárosában járunk[/caption] Minden év novemberében az Ill folyó által körülzárt sziget középkori épületekkel tarkított utcácskáin megjelennek a fából készült standok és az újévig ott állnak. A hivatalos adatok szerint mintegy kétmillió ember látogat az évnek ebben az időszakában az Európa karácsonyi fővárosi címmel is felruházott településre. Az idei a 446. év, hogy megszervezik a vásárt, amelyen jobbára környékbeli kézművesek, cukrászok, borászok, sörkészítők mutatkoznak be. A romániai zsebhez mérten meglehetősen borsos áron kínálják a karácsonyi portékát. Látogatásunk minden bizonnyal az év legforgalmasabb hetére esett, hiszen azon a héten ülésezett a parlament, ami azt jelenti, hogy a több mint 700 képviselő több ezer főnyi kolléga kíséretében érkezik a városba. A parlamentben dolgozók között az a hír járja, hogy a strasbourgi parlamenti ülés időszakában az éttermek, üzletláncok, szállodák, sőt a karácsonyi vásár árai is mintegy negyven százalékkal emelkednek. [caption id="attachment_41759" align="aligncenter" width="1000"] Lépten-nyomon forralt bor és karácsonyi sütemény érezhető. Elzászi specialitások[/caption] Karácsonyi hangulat mesterfokon A franciák híresek stílusérzékükről, a németek inkább a kimértségükről, a pontosságukról ismertek. Strasbourgban a kettő keveredésével találkozhatunk. Az idős helyi lakosok inkább vallják magukat elzászinak, mint franciának vagy németnek, a fiatal generáció tagjai azonban már egyre kevesebben beszélik az elzászi dialektust, ők azok, akiknek a gyermekei valószínűleg már franciának és nem elzászinak tartják majd magukat. Ebben az inkább jó értelemben vett multikulturális környezetben tartják majdnem fél évezrede ezt a vásárt. Az első középkori karácsonyi vásárokat Szent Miklós vására néven szervezték meg rendszerint december 6-án a Notre-Dame-székesegyház melletti téren, ahol gyertyaöntők, mézeskalácssütők, nyeregkészítők és ruhakereskedők kínálták eladásra termékeiket. 1570-ben a piacot átnevezték a Kis Jézus vásárának, mert a reformáció visszautasította a szentek kiemelt tiszteletét. A vásárt ekkor már a karácsony előtti három napon tartották meg. Ahogy a vásár iránt nőtt az érdeklődés, úgy terebélyesedett a környező utcák irányába. A huszadik században jelentek meg az ékszerárusok, a parfümösök, valamint a karácsonyfadísz-készítők. Strasbourg utcáin járva akaratlanul is elfogja az embert a karácsonyi hangulat, hiszen minden üzlet kirakatában karácsonyi díszítés látható, az éttermek, kocsmák is ezt a hangulatot árasztják. Bármerre menjünk, lépen-nyomon megcsapja orrunkat a forralt bor vagy a karácsonyi sütemények illata. Akármennyire változatos, színes, zsúfolt, mégis valamiféle egységesség fedezhető fel a strasbourgi karácsonyi vásárban. Itt is túl sok a villogó, meg a mindenféle Mikulás, maci, rénszarvas stb., csak abban a környezetben valahogy nem idegen. Itthon sok településen nem illik bele a betonrengetegbe a piros, kék, zöld, sárga, fehér, mozgó csilivili. Szerencsére, a környékünkre nem jellemző ez a túlzás. De hangsúlyozom, Strasbourgban is túlzás, amit a díszítéssel művelnek, de valamiért nem annyira visszataszító. Biztos sokat hozzátesz ehhez a középkori városrész, a hagyományos német gerendás házak, az impozáns, mindenhonnan látható katedrális, a tisztaság az utcákon, továbbá a szocreál építészet remekeinek hiánya. [caption id="attachment_41760" align="aligncenter" width="1000"] Hó nélkül is ünnepi hangulat. Utcazenészek[/caption] Kitekintős gasztrotúra Egy ideje minden évben a Gutenberg téren mutatkozik be Európa egyik országa. A téren az adott országból származó tradicionális termékeket lehet vásárolni, idén Portugálián van a sor. A vásárló hagyományos karácsonyi finomságokat is találhat itt, mint például a bolo rei, amely gyümölcsös, középen lyukas, kör alakú kalácsszerű sütemény, a filhós, amely a mi fánkunkra hasonlít a leginkább, a sonhos, szintén fánkszerű, de kisebb méretű édesség, rendszerint fahéjas cukorral édesítik, valamint a rabandas, amely tulajdonképpen karácsonyi bundás kenyér és alkoholos cukorsziruppal öntik le. Elzász régió konyhája is megér egy említést, ugyanis ez nem az ismert, franciás, mindenféle ínyencséget felvonultató konyha. A német, és tulajdonképpen az erdélyi konyhához is nagyon hasonló étkeket tartalmaz. Elzászban is népszerű étek a savanyú káposzta (sauerkraut), amelyet főként disznóhússal (csülökkel, kolbásszal, virslivel, sonkával) és főtt krumplival tálalnak. Az ő savanyú káposztájuk nekem nem ízlett, mert teljesen másképp fűszerezik. Gyakran esznek a Rajnában fogott lazacból is, amelyet csak körülbelül egy évtizede telepítettek vissza a folyóba. A lazacot kétféleképpen is tálalják: vékonyra szeletelve, nyersen füstölve, valamint sütve, általában salátát adnak mellé, mindkét változata nagyon ízletes. Franciaország egyik leghíresebb bortermő vidéke Elzász, nekünk pedig szerencsénk volt néhány helyi bort megkóstolni, természetesen az összes ízlett. Ugyanakkor az év ezen időszakában népszerű ital a karácsonyi sör is, amely nem túl szénsavas barna sör, és érdekes karamelles utóíze van. [caption id="attachment_41761" align="aligncenter" width="1000"] Csillogó, mégis egységes utcakép. Látványosság Fotók: Háromszéki Eszter[/caption] Katonák őrizte vásár Van egy dolog, amiben az elmúlt évek karácsonyi vásárai biztosan különböznek a többitől. Ilyenkor a központi szigeten nem áll meg a villamos, és az odavezető hidakon csak biztonsági ellenőrzés után lehet átkelni. A város utcáin sétálva pedig gyakran látunk négyes csoportokban járőröző fegyveres katonákat. Őket a párizsi és brüsszeli terrortámadások miatt vezényelték ki. Jelenlétükkel természetesen befolyásolják a karácsonyi hangulatot, de bízunk benne, hogy inkább biztonságérzetet, mintsem félelmet közvetítenek. Éjszaka, amikor a vásáros standok bezárnak és egyre kevesebb ember járja az utcákat, már nem is ellenőrzik a szigetre történő belépést. A katonák jelenléte egyébként a december 19-i berlini karácsonyi vásárban történt terrortámadás után még indokoltabb. Sajnos, a történelmi központon, a pályaudvaron és az Európai Parlament épületegyütteséhez vezető úton kívül nem volt lehetőségünk a város más negyedeiben is megfordulni. Ezért nem láthattuk, hogy milyenek a hétköznapok a lakónegyedekben, ahol a hírek szerint főleg bevándorlók élnek, akik nehezen vagy egyáltalán nem illeszkednek be az ottani társadalomba. Az az érzésem, hogy Strasbourg megmutatta nekünk a lehető legszebb oldalát, úgy és olyankor mentünk oda, hogy különösebb tájékozódás hiányában azt hihetnénk: ott minden tökéletes. De valahol a szívünk mélyén mégis éreztük, hogy az a bizonyos német–francia megbékélés inkább Európa idealizált fővárosáról a külvilág számára alkotott kép, miközben a franciák a terület fennhatóságáért a németek ellen vívott háborúkat a mai napig nem felejtették el. Úgy láttuk, hogy a rengeteg német turista hasonló érzésekkel látogathat oda, mint a magyarországiak Székelyföldre.