Lassan decembert írunk, s a várakozásoknak megfelelően a hosszúra sikeredett „vénasszonyok nyara” is véget ért, beköszöntött a tél. Két napja havazik, ami nem meglepő. Mondhatni ideje volt. Meglepetés számomra azonban az volt, hogy a közutakon már most megjelentek a hóeltakarításra szánt gépek, amelyek bőszen szórják a csúszásgátlót. Haladunk, gondoltam magamban, hiszen az elmúlt években nem volt ilyen sietős a dolog. Emlékszünk még arra, hogy tavaly vagy épp tavalyelőtt mennyire „váratlanul” ért mindenkit, hogy télen lehavazott? Váratlanul, mert ez volt mindig a kifogás. Idén viszont további haladás állt be a történetbe – környékünkön minden megyei útszakaszon tudják, hogy melyik cég fogja végezni a hóeltakarítást. A szerződések is meg vannak kötve, október 20-tól már életbe is léptek. Nyugodtan várhatjuk a nagyobb hóhullást... Csakhogy Csíkban tavasszal szokták a pipéket számolni, nem télen. Valójában én is kíváncsi vagyok, hogy ha majd beköszöntenek a nagy havazók és a hidegek, akkor mennyire lesz gyors az a bizonyos reakcióidő. Akkor derül ki, hogy ki mennyire van vagy épp volt felkészülve az előttünk álló hónapokra. A jelenlegi tapasztalat addig is bizakodásra ad okot, amellyel remélhetőleg nem fognak ezúttal is visszaélni az illetékesek. A magam részéről felkészültem. Már rég téli gumira cseréltem a nyárit. Ablakkaparó, hólapát, sapka, sál s nagykabát beszerezve. A pálinka is erjed és a disznó is visít valahol. Darvas Attila