erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
Ha kiárasztod lelkedet...
„Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek.” (104. Zsoltár 30.)
Több mint kétezer éves költői alkotás a Zsoltárok könyve. Ez a rész a teremtő és megtartó Istent magasztalja. Az én értelmezésemben a költő tudatosan élte meg a mindennapjait. Részletekre odafigyelő pontossággal írja le, hogy mennyi gazdagság veszi körül az embert. Engem a harmincadik vers ragadott magával, hiszen sejtelmes és ugyanakkor továbbgondolkodásra indít.
„Ha kiárasztod lelkedet…” Ha az Úr egyszer kiárasztja a lelkét, akkor nagy dolgok történnek. Ezek a nagy dolgok nem feltétlenül és kizárólagosan a természeti környezetünkben érhetők tetten elsősorban, hanem emberi életekben is. Én számtalanszor tapasztalom, emberi élettörténeteken keresztül, hogy az Úr ma is kiárasztja a lelkét, betakar, ha melegségre van szükségünk, feltölt, ha erőnk fogytán, óv, ha védelemre szorulunk. Az a szép benne, hogy ez az áradás nem kerüli ki azokat sem, akik megtagadják, akik nem akarják tudomásul venni jelenlétét, akik mámoros tekintettel, imbolygó léptekkel, de határozottan elutasítják. Kiterjed ez az áldott áradás azokra is, akik egy lenge legyintéssel sodródnak bele az éjszakába, hogy kezükbe vegyék sorsukat. Kiterjed azokra is, akik fájdalmukban és veszteségeik kínszenvedései közepette már nem érzékelik jelenlétét. Kétségbeesésükben már többször megtagadták. Ám mindig van harmadik kakasszó, ami a lélek hajnala! Amikor új teremtmények születnek. Ez akkor történik, amikor egyszer csak felfogja az ember, hogy azért érzi jól magát a bőrében, mert Isten szeretete betölti. Tudatosul benne, hogy ez nagyobb biztonságot nyújt, mint a feltöltött bankszámla.
Annyi új teremtmény van világunkban, ami észrevétlenül életünk részévé vált. A világháló segítségével elérhetünk szinte bármit a világban, de a szomszéd szobában „gombokat” nyomogató gyermekedet nem tudod, hogy mi foglalkoztatja éppen? Annyi jól menő, sikeres tervezet (projekt) születik meg és nő naggyá az évek alatt, hogy nem marad időd észrevenni, ahogy nőnek a gyermekeid és nagyon elcsodálkozol azon, hogy honnan kerülnek szürke hajszálak a párod hajába? Száguldó autók, motorok, repülők „fedélzetén” adrenalinnal dúsított élményeket szerzünk, de vajon tudatosul-e bennünk, hogy velünk is száguldanak az évek? A zsoltáríró nem hiszem, hogy ilyen új teremtményre gondolt volna. Az én értelmezésemben az az új teremtmény, nem kézzelfogható, mert valahol a lélek mélyén meghatározhatatlan helyen születik meg. Csak azt vesszük észre, hogy erőteljesebbek körülöttünk a színek, tele torokkal tudunk együtt kacagni családtagjainkkal, örülünk embertársunknak, az újabb ajándékba kapott napoknak, lehetőségeknek. Már nem akarunk senkit és semmit megváltoztatni, elégedetten mondunk köszönetet mindenért, amink van. Ha ezt megtapasztaltuk egyszer is az életünkben, akkor átadjuk magunkat az áramlásnak, engedjük Isten lelkének, hogy elárasszon és újjászületést idézzen bennünk annyiszor, ahányszor csak szükséges. Te légy az új teremtmény Isten lelke által!
Demeter Erika unitárius lelkész
.jpg)
