szórványos felhőzet
erős felhőzet
Gyűjtöd a rezet?
Hivatalosan Romániában egyetlen fizetőeszköz létezik, a lej. Sok helyen még mindig találkozni a RON-nal, ami igazából új lej, de az is már tizenkét éves. Nem hivatalosan viszont van egy másik fizetőeszköz is: aki lakás, autó, mobiltelefon vagy annak bérleti szerződése árát akarja kiperkálni, annak euróban adják meg az árat.
Értetlenül állok az euróban megadott árak láttán, hiszen nem inog annyira a lej alatt még a padló, a két pénznem közötti árfolyam nagyjából stabilnak mondható, az egy-két banis ingadozás egyik-másik irányba egy hónap alatt nem nevezhető óriásinak. Ennek ellenére ha például autót – akár újat, akár használtat – akar az ember fia az országban vásárolni, biztosan euróban mondja meg az árát a kereskedő. Ám a számlán az ár mégis lejben van feltüntetve. Ugyanez a helyzet az ingatlanpiacon is, a lakás árát az eladó euróban tünteti fel, és csak az átírásnál lejesítenek.
A lejt ugyan minden boltban szívesen elfogadják, euróval viszont csak pünkösd szombatján lehet vásárolni a megyeszékhelyen, akkor is csak a Szék útján. Igaz, akkor és ott a forint is fizetőeszközzé válik Romániában. Amíg azonban a lejnek örvendenek a kereskedők, addig a banikat nem mindenki kedveli. Az ötven- és tízbanis láttán még olykor fel-felcsillan a sarki kisüzletben a leányzó arca, amikor kivakarja az aprót az ember a zsebéből, ám az ötbanisra már elkomorodik, az egybanist pedig határozottan visszautasítja, és mogorván böki ki, hogy nem veszi el. Mikor szóltam, hogy annak is a hátán szerepel az ország neve és címere, illetve hivatalosan lehet vele fizetni Romániában, azt mondta, adjam vissza ott, ahol kaptam. Miközben volt rá alkalom, hogy több egybanist hagytam az egyik üzletlánc pénztáránál, de ott nem volt panasz az apróért.
Gyűjtögetem az egybanisokat, majd amikor megtelik a doboz, rendszerint kiürítem és levásárolom. A napokban egy gyors bevásárlást intéztem, és miután fizettem egy nagyobb címletű bankjeggyel, néhány bani járt volna vissza. Szóltam a pénztáros hölgynek, hogy csak a számlát kérem, sietek, hagyja a banikat. Ismerős következett a sorban, aki, miután meghallotta, hogy nem kértem a visszajáró három egybanist, viccesen megkérdezte:
– Te nem gyűjtöd a rezet?
– De – válaszoltam –, de azért jobban szeretem a polimer alapanyagú pénzeket.
Kopacz Gyula
