Hamarosan kezdődik az iskolai beiratkozások ideje. Az intézményes oktatásra lassan „beérett” gyerekek szülei közül bizonyára már sokan tudják, hogy hová, melyik napközibe, melyik iskolába szeretnék járatni csemetéjüket, de biztos vannak még bizonytalankodók is. Tulajdonképpen mindegy, idő még van, és talán érdemes a szempontokat, motivációkat újra vagy alaposan átgondolni. Kezdhetnénk azzal, hogy mi a legfőbb irányelv az óvoda és iskola kiválasztásánál. Merem remélni, hogy a gyermek érdeke, a gyermek jólléte, és nem a presztízs, a divat vagy éppen a szomszéd választása. Folytathatnánk azzal, hogy képesek vagyunk-e túlzott elfogultság nélkül rápillantani a kicsire, ismerjük-e, látjuk-e erősségeit, gyengeségeit, személyiségének jellemzőit, tudatában vagyunk-e esetleges különleges igényeinek. Jó esetben mindezeket figyelembe véve kezdünk tapogatózni, érdeklődni a napközik, iskolák kínálatáról, és próbáljuk megtalálni a mi csemeténk számára a legmegfelelőbb helyet, ahol elkezdheti élete elkövetkező mintegy másfél évtizedének meghatározó tevékenységét. Ahhoz, hogy jól lássunk, szakítsunk időt, és nyerjünk betekintést mi magunk is az esélyes intézmények belső életébe, akár gyermekünkkel együtt. Erre mindenütt van lehetőség, napközik, iskolák szerveznek ilyenkor nyílt napokat, használjuk hát ki ezeket! Mert – mint az élet minden területén – az oktatásban, az iskolák, pedagógusok kapcsán is rengeteg előítélet, hiedelem, pletyka kering minden nagyobb településen. Jó, ha meghallgatunk más szülőket, de az ő véleményük mindig az ő fejük, szívük, igényeik szerinti álláspont lesz, ami nem biztos, hogy a mi esetünkben, a mi gyerekünknek is nyerő választás. Ha már van rá lehetőség, győződjünk meg magunk, hogy milyen is az a napi, az a suli, az a tanci. Mert sokszor egy intézmény, egy közösség légköre (amit viszont csak akkor érezhetünk meg, ha oda megyünk, időt szánunk az ismerkedésre) többet mond, mint az összes innen-onnan összeszedett információ. Hallgassunk hát a szívünkre, és higgyünk a saját szemünknek! Asztalos Ágnes